...pláne nem 5:30-kor úszóedzésre.
Kezdi érezni a szervezetem a fokozott igénybevételt, bármennyire is tartottam vasárnap-hétfő pihinapot (tegnap este tornáztam kicsit belső combra de slussz). Gyengének és fáradtnak érzem magam, a diéta miatti kedvetlenség sem tesz jót. Hiába alakul minden terv szerint fizikailag, ha lelkileg és szellemileg nem tudok hasonló ütemben változni. Továbbra sem vagyok kibékülve azzal, ahogy kinézek, továbbra sem tetszik magamnak, amit a tükörben látok, és elkeserít, hogy innen exponenciálisan egyre nehezebb lesz változni. Nem is értem, hogy bírtam éveken keresztül elviselni magam - vagy ha akkor sikerült, akkor most miért nem megy jobban.
A diéta (most, hogy visszaálltam a szigorúbbra) sokkal jobban megvisel, mint eddig. A gátak, a szigor, a tiltott gyümölcsök. Tudatosan, fejben szenvedek - hiába lakok jól, egyszerűen kívánom, hogy ehessek, majd megőrülök egy kis csokiért, a sajtos masniról és Fornettiről nem is beszélve. Nézem az órát, mikor ehetek, ha olvasok vagy filmet nézek, különösen kiugrik, ha esznek, egész egyszerűen beteges ez az egész, komolyan. Magamnak teszem nehézzé, és mindemellett még az sem jelent felüdülést, ha a tükörbe nézek. Egy hisztis picsa vagyok. A rosszabbik, kibírhatatlan, ok nélkül mogorva fajtából.
Pedig bókokat kapok. Sokszor spontánakat is, sokszor óvatosakat, mindenfélét. De amíg nem érem el a célomat (ami amúgy az alkatomból fakadóan félő, hogy eleve elérhetetlen), addig valahogy nem az igazi. Na igen. Diéta közepén, és már egész kicsi önbizalomhiánnyal senki ne menjen Coke Clubra. 90%-ban kigyúrt, napbarnította férfiak és méregdrága bikinikben virító (közel) tökéletes testű, szolibarna tündérkék lebegnek mindenütt. Amikor már azt gondolod, hogy úúú de jól nézel ki, akkor rájössz, hogy még olyan messze vagy a felső kategóriától, mint egyiptomi hieroglifák a Facebook-üzenőfaltól. És az nem gyó. Nagyon nem.
Aztán hazajössz edzeni, hogy akkor na majd most, és kemény leszel és idenekem az egész világot. Csapsz kettőt a medencében és leszakad a karod, bárhogy erőlködsz, nem haladsz. Majd átslattyogsz futni, és már a sétától kiakad a pulzusmérőd, a tempófutások nagyjából kocogáshoz hasonlítanak - már ha hasonlítanak. Botrányos.
A mai edzések akkor így a végén...
Uszi: 500m saját variáció, 8*100m gyors láb, 10*100m gyors kar, 12*25 gyors, 200m mell csúsztatás.
Futi: 20perc bemelegítés, gimnasztika, futóiskola, repülők, 400m-300m-200m résztáv, közte 100m laza kocogások, ebből 3 sorozat. (vagyis: fut az ember lánya teljes erőből 400m-t, lazán kocog 100m-t, aztán megint felgyorsít 300m-re, aztán 100m lazán, majd 200m sprint a végén. Összesen 1100m, mindez 3*) A résztávokon az első sort bírtam végig, utána a 300-akat lecsaltam (pihentem míg a többiek körbeértek). Tápos vagyok na.
Utolsó kommentek