Gondolkodtam. Megint. És abból sok jó általában nem szokott kisülni. Pláne nem hajnalban.
Eddig is tudtam, hogy az, ha nincs mit csinálnom, nem tesz jót. Na de hogy ennyire, az azért nagyon durva. Egyre rosszabb a kedvem, amitől kevesebb kedvem van megmozdulni, amitől egyre rosszabb a kedvem és lassan ott tartok, hogy Tarzan barátnőjeként kivetem magam az elsőről a szemközti fűzfára (vagy a lenti bokorba, még nem döntöttem el). Ez tarthatatlan, az egyszer biztos.
Aztán, van itt az a tény, amit eddig is tudtam, hogy ha odafigyelnék, akkor igen-igen jó nőt tudnék faragni magamból. Erre azonban szokás szerint nem én jöttem rá (vagyis döbbentem rá), de nem is ismerősök hívták fel rá a figyelmemet (mert azokra ugye nem hallgatok, meg nem hiszek nekik), hanem egy tegnapi, az Allison Stokke (aki ugye 10/10-es csaj nálam (is), pedig azt azért az én skálámon elég nehéz megkapni) bejegyzésre írt komment vágott tarkón úgy, hogy virtuálisan befejeltem a monitort:
Na, ez egy JÓ NŐ !!!
Ha megemelnéd a fehérje beviteledet, és csinálnál egész testes gyakorlatokat, akkor te is nézhetnél ki hasonlóan.
Én meg elgondolkodtam...tényleg? És azt hiszem, tényleg. Úgyhogy ha ehhez a két dologhoz (hogy kell valami fix program+lehetnék igen jó nő) még hozzákeverjük, hogy életem Balatonkörbebicikliző párja a sportos, már-már fiús testalkatra bukik, akkor már csak egy lépés volt még az én szőke fejemnek is összerakni, hogy új program kell.
Közben persze arra is rájöttem, hogy számomra a sportteljesítmény nem annyira fontos ebben az egészben. Valahogy kevésbé motivál az, hogy mennyi idő alatt futom körbe a Margitszigetet, mint hogy közben 10-en vagy 100-an fordulnak meg utánam. A teljesítmény csak a versenyek miatt motivál, ahol emberekkel együtt vagyok, barátokkal, csapatként. Ezért volt jó a triatlonverseny is. Hiába, nőből vagyok, egymás legyőzése, a versengés, a hierarchia csak addig érdekes, amíg lehet közösséget építeni általa. Úgyhogy mérföldköveknek, referenciának lesznek versenyek természetesen, de az elsődleges cél majd az lesz, hogy a kinézetemet ismerjék el. De erről majd akkor, ha itt lesz az ideje.
Ezzel az egyetlen gond, hogy 3 hét múlva borulna minden a suli miatt, úgyhogy úgy döntöttem, szeptember 12-én állok neki az új programnak. Persze addig nem az van, hogy pizza-somlói-hedónia, mert szeptember 4-én Nike Trió, meg ha ekkor állnék neki a félmaratonra készülésnek, az nagyjából öngyilkossággal érne fel. Pontosabban hosszú kínzást követő önkivégzéssel.
Úgyhogy a következő 3 hétre a terv annyi, hogy hetente nagyjából egy maratonnyi távot teljesítsek futva, és odafigyeljek a kajálásra. Utána kicsit bajban vagyok, mert igazából le kellene adnom először MINDEN felesleges kilót, hogy utána mehessen az alakformálás, de ha nekiállok diétázni a félmaraton előtt, akkor 10-15 km után beájulok. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy szeptember 12-én elkezdek egy nem túl durva, fehérjedús fogyókúrát, október 2-án pedig lefutom a félmaratont (úgy, hogy előtte 1-2 nappal megtankolom a szénhidrátkészleteimet). Ha eddig nem ment volna le minden, akkor itt ráfekszem a diétára, majd maximum 3-4 héttel később az alakformálásra (ha meg lement minden, akkor rögtön formálás). Vagyis van 1,5-2,5 hónapom találni egy normális, teljes testes edzést (a konditerem nem az én világom, úgyhogy a kettlebell és a crossfit néznek ki érdekesnek jelenleg, de találnom kell valami jót).
A célom ezzel? Rendszert vinni az életembe, mert rohadtul úgy fest, hogy anélkül nem működök.
Utolsó kommentek