Voltunk vasárnap családostul ezen a Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaratonon. Eleve, mikor beneveztünk, még csak mocsok hideg volt. Aztán ugye jött a hó. Nevezési díj befizetve, akkor már csak elmegyünk...

Persze én vállaltam be a 10km-t (végül 6:17es ezrekkel sikerült abszolválni, ami több mint remek). A végére úgy döntöttem, keresek egy pszichológust, aki kigyógyít az önértékelési zavaraimból, elfogadom magam 65kilósan is, lehet, hogy drágább, de mindenképpen jobban megéri, mint ilyen hülyeségeket csinálni, minthogy télvíz idején futóversenyekre járni.

Miért is? -14fok volt, ez egy dolog. Két termonadrág, felülre 4 réteg, sapka, kesztyű, melegem is volt (néhol), semmi gond. De a hó...Kaposváron legalább 30cm hó esett a futást megelőző napon, ami néhol semennyire nem volt letakarítva, de a legtöbb helyen le volt taposva, pont annyira, hogy a cipő nem kapaszkodott bele, csúszott, és minden lépésnél feszült a vádlim, a térdhajlatom két napig fájt utána, lefele fújt a szél, amitől könnyeztem, ami ráfagyott a szempillámra, sőt, egyes pillantásoknál össze is fagyott a kettő. Az, hogy két hosszú domb jött szembe, szintén nem esett jól, de valahogy sikerült feltápászkodni rajtuk. Minden kilométert tábla jelzett, a 6. a második domb aljában volt. ahogy futottam felfele az egyetlen dolog,ami kizökkentett,egy út széli halott vörösbegy volt. A domb tetején még mindig sehol egy tábla, úgy éreztem, ha innen még 3km visszavan, elsírom magam. A messze távolban feltűnt egy tábla, kicsit megroggyantam, de ahogy közelebb értem, meglepetésre nem 7-es hanem 8-as volt rajta :) Innen már csak 2km lefele volt, aztán gyors váltás tesómnak. Utána még sétáltam kb 6 km-t hasonló hóban, csúszkálva, a második váltópontra, utáltam azt is...

Lényeg a lényeg, 7 női csapatból 4.-ek lettünk, 3 perccel lemaradva a dobogóról. A nap egyetlen értelmes része a termálfürdő volt, melegvízzel, szaunával, merülőmedencével. Mocskosul elfáradtam a nap végére...

Tegnap aztán tárgyfelvétel miatt kimaradt a kettlebell, cserébe 40 perc görgőzést és 2 táncot abszolváltam. A görgőzés fáj. Nagyon. De egyszerűen ezen a talajon nem vagyok hajlandó futni. Ha letakarítják az utakat, majd esetleg. Most a görgőzés lesz a kardio, mert uszira no money, futni meg ugye nem megyek. Előre látom, hogy utálni fogom :D

Most is mindjárt felmászok, közben Meryl Streep-et nézek, hátha eltereli a figyelmemet... aztán irány bevásárolni, mert nincs egy darab hókompatibilis csizmám vagy cipőm se,plusz farmert is kell vennem...anyám, de gyűlölök vásárolni.