Kiakadtam, úgy általában, meg magamra is. Március elején letettem a cigit, s azóta csak hébe-hóba gyújtottam rá (az az 1-1 szálas partibagózás, arra azt mondom, hogy ez alőtte napi fél-egy dobozhoz képest igazán semmi.)
Erre most mit csinálok 2 napja? Kávé-cigi diéta. (Mondjuk legalább serkent...) Haragszom magamra, hogy ennyire ki tud készíteni egy-egy durva vizsga, meg hogy még mindig ez a feszkólevezetésre az első (najó, második, de az első sajna kivitelezhetetlen épp :D) gondolatom... (Bár már 2 éve nem volt ilyen.) Mert ugye ha mennék futni, az legalább másfél óra, s közben még elengedni sem tudnám magam, mert ott motoszkálna az a rohadt kisördög, hogy ennyi idő alatt 5-6 tételt simán átismétlek.
Tegnap elmentem spinningelni, s már az edzés felénél a sírógörcs kerülgetett, s minden bajom volt, szívem szerint lemásztam volna a gépről és bebújtam volna a sarokba nyüszíteni...
Mindemellett enni nem bírok (fő energiaforrásom a kóla, energiaital és a csoki), s hétfő hajnal óta nem beszéltem senkivel a boltost, fb-t, meg az edzőt leszámítva, s erre még olyan sms-sel is hergelnek, hogy beszélnünk kellene. Ezúton üzenném az elkövetőjének, hogy menjen a fenébe.
Alig várom, hogy holnap délután legyen, amikor is remélem sikeresen abszolvált lesz ez a tetves szigorlat, visszatérhetek a normális kerékvágásomba, mehetek futkorászni, kicsit sociallife-olni, meglátogatni anyukámat hétvégén, meg ilyenek.
(S ezentúl bele fogom kalkulálni a vizsgára történő felkészülésbe, hogy már pedig ha cigánygyerekek potyognak az égből is megyek sportolni min. 3-4x a héten... Hiányzik a Margit sziget, meg a cukimuki lilarózsaszín futócipőm...)
Utolsó kommentek