Sokszor írtam már ilyesmiről, most megpróbálom kicsit összeszedni magam, mégpedig a következők miatt:
Kár, hogy a női szerző kiesett a blogból, mert talán arról is lehetne egy cikk, hogy egyes pasik hogyan (és leginkább miért) törik össze a barátnőik önbizalmát... (ld. itt)
Shanton:
am nyanya
suna + vagy :D
Syreni:
ezt most mire mondod?
Shanton:
rád mama
a mérős képeidre
sunáználak ;)
csinos vagy nagyon
Syreni:
köszi (blush)
Shanton:
meg am rossz hatással vagy rám
úgyh ne hari, de nem fogom olvasni a diétás bejegyzéseid
Syreni:
éééén?
mer mér?
Shanton:
aham
lassan cérnagiliszta vagy
Syreni:
hát azért attól messze vagyok
Shanton:
és kezdem én is görbe tükörben látni magamat
és ez nem fér bele a "testemtökéletes" világomba :)
Syreni:
helyes, inkább ne olvass, mint megutáld magad teis
:D
Shanton:
dehallod komolyan :D
azóta pocakom van és nagy a seggem, meg röcög a combom :D
(bezzeg a mellem továbbra sem himbálózik, innen tudom h nem vagyok kövér)
(azt meg h lány vagyok onnan sejtem, h ülve pisilek)
Syreni:
én ezzel élek 7 éve
nem túl jó
ne engedd át magad neki
:D
Egy posztot terveztem, de nem szeretném összecsapni, úgyhogy valószínűleg 3 részben írom le a véleményemet a témáról. Az első rész a pszichológiai tünetekről, a testképzavarokról szól. A következő részben a történelmi és társadalmi hátteret próbálom bemutatni, majd a harmadik rész a személyesebb tapasztalatok, eredmények, megküzdési módszerek bemutatása lesz. A tervek szerint.
A testképről és zavarairól
A patológiás testképzavarnak több oka és fajtája lehet.
A testkép az egyén saját testével kapcsolatos pszichológiai élményeit és attitűdjeit foglalja magában, valamint annak módját, ahogyan ezek szerveződnek.
Ez jelentős mértékben meghatározza az önértékelést és az énképet, amely a személyiség központi része, meghatározza viselkedésünket és mindennapi közérzetünket. A testkép természetét tekintve fontos megemlíteni, hogy olyan halványan tudatosuló jelenségről van szó, amely csak akkor válik tudatossá, ha valamilyen zavar lép fel vele kapcsolatban. A testképzavarok legkifejezettebben az egyes testrészek eltorzulásának illúzióját jelentő diszmorfofóbiában (testdiszmorfiás zavar), a klasszikus evési zavarokban (anorexia nervosa és bulimia nervosa, illetve az utóbbi időben a fatorexia - az ember a tükörbe nézve karcsúnak látja magát, pedig igencsak kövér) és a legutóbbi évtizedben az izomdiszmorfiában (ID), vagy korábban inverz anorexiaként emlegetett zavarban mutatkoznak meg.
A diszmorfia
Maga a diszmorfia tulajdonképpen tükörfüggőség. Ennek során a beteg képzelt testi hibáit keresi,és gyakran napi több órát tölt a tükör előtt. Kétségbeesésében gyakran keres fel bőrgyógyászt, plasztikai sebészt. Függővé válik nemcsak a tükörtől, hanem a beavatkozásoktól is, amelyek – igazi addikcióhoz illően – nem csökkentik a beteg elégedetlenségét, inkább növelik azt. (A plasztikai sebészetet igénybe vevő, nem diagnosztizált testdiszmorfiások/diszmorfofóbiások az átlagos plasztikai sebészeti pácienseknél gyakrabban lesznek öngyilkosok.)
Az Archives of General Psychiatry című lapban megjelent tanulmányában Jamie Feusner kimutatja, hogy a testdiszmorfiások agya – a tüneteknek megfelelően – másként működik: hajlamosak az egész helyett a részletekre koncentrálni, és idegrendszerük a normálisnál sokkal aktívabb, amikor saját arcukat figyelik. Az agyi működésbeli elváltozások is a kényszerbetegségben, illetve egyéb viselkedéses addikcióban szenvedők agyi elváltozásaihoz hasonlatosak.
A klasszikus evészavarok
A klasszikus evészavarok, mint a bulimia és anorexia elterjedtsége és felismerése az utóbbi években növekszik. Ennek okaként elsősorban szociokulturális tényezőket jelölnek meg. A tömegkommunikáció által sugallt női karcsúságideál már-már extrém, egészségtelen testméretekkel, testarányokkal rendelkezik. A nemi szerepek és szerepviszonylatok az elmúlt fél évszázadban gyökeres változáson mentek keresztül, amely elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a teljesítményorientáció is felsorakozott a hagyományos női nemi szerepek mellé; ez a nők felé irányuló egyre nagyobb elvárásokban nyilvánult meg. A társadalmi és kulturális változások eredményeként az evészavarok viszonylag gyors "fejlődésen" estek át, megjelent mind a bulimia, mind az anorexia több, változatos tüneteket felsorakoztató variánsa, amelyek számos impulzuskontroll-zavarral (alkoholizálás, drogozás, öngyilkossági kísérletek, kleptománia) járnak együtt.
A testképzavarok között pedig az egyes testrészek torzulásának illúziójával járó testdiszmorfiás zavar szintén fontossá vált, többek között a plasztikai sebészet népszerűségének előtérbe kerülésével is.
Belső motiváció és okok
Több szerző is utal rá, hogy sokak küzdelmét a fitness-mozgalomban, a tömegkommunikációban és ennek eredményeképpen a szociokulturális normákban is megjelenő esztétikus testideál elérésére nem pusztán annak túlhangsúlyozott egészségügyi előnyei motiválják, hanem mindaz, ami ez az ideál sugall: kontroll, önuralom, hozzáértés és szexuális vonzerő.
Vizsgálatok alapján a testképzavart megalapozó tényezők között feltétlenül kiemelendő a patológiás anyakapcsolat, mely sokszor a túlvédelmező, túlaggódó anyai magatartást, máskor az ödipális kapcsolat előtérbe kerülését jelenti, s ebbe a családi rendszerbe jól illeszkedik az apa periférikus helyzete is. Mindez gyakran önértékelési zavarok forrása is, s ha a testsúlyprobléma, például túlzott soványság vagy gúnyolódás tárgyát képező kövérség áll fenn a gyermekkorban, akkor az önfejlesztés, önbizalomszerzés sarkalatos pontjává válik a test módszeres fejlesztése.
A szexuális fejletlenség ok és következmény is egyben. A hiányzó vagy hiányos partnerkapcsolatok és baráti kapcsolatok, valamint a túlzott anyai kötődés miatt az élettér beszűkül, a testedzés már-már szenvedélyszerűen tölti ki az egyén életét, meggátolva más kreatív energiák felszabadulását.
A testépítő-típusú testképzavar
Napjainkban gyakran lehetünk tanúi annak, hogy újfajta női testideál van kibontakozóban: a fitness, a wellness világában élő, a jól ápolt, edzett test jegyeit magán viselő nő. Ez a nőideál a nőies jegyek megőrzése mellett a férfiak atlétaideáljával azonos képet mutat. Érdekessége, hogy mind szteroidhasználó, mind szteroidot nem használó nőknél megfigyelték ezt a típusú zavart, melynek kiugró jellemvonása, hogy az érintett személyek szigorúan csak magas fehérje-, magas energia- és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, meghatározott időközönként (pl. háromóránként).Gyakran utasítanak vissza baráti összejöveteleket vagy éttermi vacsorákat, hogy tartani tudják a kényszeres gondossággal kiszámolt kalóriákat és menynyiségeket. Általában otthon, maguk készítik el a pontos terv szerint összeállított és kiadagolt ételeket, gyakran becsomagolva azokat, hogy aztán az étkezési rendjük szerint meghatározott időben fogyasszák el.
Ha a megtervezett rutint valami félbeszakítja, akkor intenzív szorongást élnek át. Valószínűleg a diéta következtében kialakult alacsony testzsírtömeg okozza a menstruációs zavarokat (általában elmaradást), amely a zavar másik jellemző velejárója. Ezt a zavart tehát a speciális étrendre és a testedzésre való extrém beszűkültség és a kényszeres rítusok jellemzik. Nem az eredményesség számít ilyenkor, mint az élsportolóknál, hanem az evés és a testedzés bizonyos szabályainak túlhajtott preferálása.
Megfigyelések szerint az intenzív testedzés férfias foglalatosságát gyakrabban választják azok a nők, akik nemi szerepeikben a tradicionálistól eltérnek.
Kitekintés a férfiak testképzavaraira
Az evészavarokat gyakran emlegetik tipikus női betegségként, a férfiak megbetegedései a női zavarok mintegy 2–10%-át teszik ki. A nőket érintő nemi szerepváltozások és társadalmi változások szemszögéből tekintve először talán meglepőnek tűnhet, hogy az utóbbi években megjelenő, testképzavarral járó szindrómákban erőteljes férfi túlsúly érvényesül. Mivel azonban a nemi szerepek reciprok és komplementer jellegűek, a női nemi szerepek változásai idővel automatikus változást idéznek elő a férfi nemi szerepekben is. A nemi szerepváltozások pedig jól nyomon követhetők a testideálok változásaiban is.
A férfiak eme modern testképzavara az atlétaideál („Schwarzenegger-ideál”) elérésének vágya, az izomdiszmorfia (ID). A zavar elsősorban olyan férfiakra jellemző, akik igen izmosak, súlytöbbletük van, félnek a soványságtól (soványságfóbia), testképzavaruk mellett azonban az evési viselkedés zavara nem jellemző. Rejtőzködő viselkedés és anabolikus szteroid-függőség jellemzi őket, kényszeresen edzenek, hízni szeretnének.
Az ID kialakulásában nagy szerepe lehet a férfiak atlétaideáljának, mely a női karcsúságideál ellenkezője, s kulturális nyomást fejt ki a férfiakra (így analóg a karcsúságideállal). Ebben a tömegtájékoztatás szerepe igen fontos. A férfi identitás, a testi identitás problémáival küzdő fiatal férfiakra ez a kulturális nyomás fokozott erővel hat.
Kényszerbetegség?
Egyesek szerint a zavar története azt igazolja, hogy inkább a kényszerbetegségek körébe kellene sorolni a kényszeresen űzött testedzés által dominált új zavart. Rendkívüli fontosságú a tömegtájékoztatás meggyőző ereje. Schwarzenegger megjelenése a filmvásznon megemelte a társadalmilag elfogadható izomzat mércéjét, ez az ideál kilépett a testépítők szűk köréből. A médiumok hatalmát bizonyítja az is, hogy amikor az 1988-as szöuli olimpián szteroidszedés miatt eltiltott kanadai sprinter, Ben Johnson doppingügyével sokat foglalkoztak, megnőtt a szteroidhasználat mértéke a tizenéves fiúk körében.
A serkentőszerekről ma már minden információ beszerezhető a médiumok révén. Sokak szerint a testdiszmorfiás kórképek pusztán a hiúság és a nárcizmus kifejeződéseként szolgálnak. Egyes kutatók szerint a kórkép izomdiszmorfiaként való kategorizálása sok álpozitív eredményhez vezetne, például az atléták, színészek és modellek is megfelelhetnek ezeknek a kritériumoknak pusztán azért, mert sok figyelmet fordítanak az izomzatukra és szálkás alkatukra.
A legfőbb okot (és így a legnagyobb problémát) a fentiek kialakulásában az jelenti, hogy a külső jelentősége az elmúlt évtizedekben jelentősen felértékelődött és átalakult, illetve az általános szépségideál is megváltozott. Ennek eredete pedig a társadalmi elfogadottságban és a párválasztásban keresendő, főleg a nők esetében. Persze, foghatjuk az egészet a modellekre is, de nemcsak erről van szó, ez egy több évszázada húzódó történet. (folyt.köv.)
Utolsó kommentek