Kéremszépen, ami itt zajlik, az lélegzetelállító. Egyszerűen nem találok más szavakat, mint a fantasztikus, hihetetlen, elképesztő. Nem is értem, hogyan nem látják ezt mások. Tetszik tudni ugyanis, itt a nép a fontos. Akkor is, amikor ők nem így érzik, ha máshogy látják és leginkább akkor, amikor nem akarják, sőt, kis butuskák még tiltakoznak is ellene. Mert ők nem értik. Itt minden a népért van. 

Például ugye az előző kormány(ok) hagyta(ák) annyira beszivárogni a külföldi, amerikai és egyéb kultúrát és termékeket, hogy most mind egészségtelenül étkeznek! Hát most mondják meg, nem szörnyű?! Úgyhogy, mivel végül is mi vagyunk az ÁLLAM, segítettünk nekik. Bevezettük ezt az új adót, hogy ami egészségtelen, az kerüljön többe, így hátha nem veszik meg. Hogy az egészséges ételek még mindig drágábbak? De legalább akkor elgondolkodnak melyiket vegyék, hiszen közelebb vannak az árak! Hogy valamit nagyon sikerült elrontani, mert a fémdobozos 0,25-ös Burn 249.-, míg a 0,5-ös PET palackos 299.-, és nincs az a hülye, aki ne az 50.-tal drágább, kétszer annyi, visszazárható üvegeset vegye? Hát na, semmi sem lehet tökéletes. De legalább az előre csomagolt süteményeken is van! Mármint adó. Hogy a nem csomagoltak ugyanolyanok, és azokon nincs? De hát akkor mit ennénk a büfében? Csak nem fogok többet fizetni a Parlamentben a sütiért...

Aztán ráadásul értelmiséget is nevelünk, bizony! Nem ám akármilyet! Gazdagot! Mert mégis hogy gondolják ezek a mai gyerekek, hogy csak úgy ingyen akarnak tanulni? Pláne, hogy nem ebben a csodameseszép országban akarnak dolgozni?! Na de kérem! Hogy a frissen végzettek azért mennek külföldre, mert Magyarországon nincs munkalehetőség? Pheh! Marhaság! Keressenek jobban! Hogy a fizetésekből nem lehet megélni? Hát ha nem tudják beosztani a pénzüket, mit csináljunk, biztos mind isznak meg buliznak...aztán ha meg külföldre mennének, fizessék a képzésüket! Hogy a környező, nyugat-európai országokban mint harmad-ötödannyi a képzés ára? Na és aztán? A miénk minőségi, az ám! Hogy akkor miért nem ér semmit a diploma? Hát öö...dehogynem ér! Úgyhogy tessék szépen fizetni! Hogy a szülőknek nincs miből félrerakni? Pláne mondjuk 2év alatt plusz 1M-t előteremteni? Dolgozzon érte a gyerek! DE NINCS HOL, EMBER!!! Akkoris...mondtuk, hogy az értelmiség gazdag lesz. 

Az hogy a közalkalmazottaknak egyre csökken a fizetésük, nem a mi hibánk. Egyre kevesebb a gyerek, dolgozzanak csak egyre többet. Logikus, nem értem, miért nem látják ezt be mások. 

És úgy általában. Minek tüntettek? Ha nem tetszik a rendszer, el lehet menni. Vagyis bocs...mégsem. Tűrjetek inkább. Ha elmentek, ki fizeti nekünk az adót? Maradjatok itt. Legyetek büszkék, hogy magyarok vagytok. Annyi mindenre lehetünk büszkék. Hmm...

Az, hogy én hogyan fogok megélni, az én bajom, gondolom. 22 évesen nem az a problémám, hogy nincsenek céljaim, hanem hogy nincs lehetőségem megvalósítani őket. Mert kellene a pénz. Amiért dolgozok, dolgoznék...de nem tudok. Mert egyetemre járok...amíg lehet. Kapok tanulmányi ösztöndíjat, és nem könnyít az életemen, mert a tandíjamra mentegetem.

Ebben az országban akartam dolgozni. Tényleg. De míg eljutnék oda, hogy azzá váljak, amivé akarok, nemcsak 5-8 év kell, hanem legalább ennyi pénz is. Millióban. És félreraknék, tényleg. Nem iszom (sokat), nem bulizok, nem cserélem le szezononként a ruhatáramat. Nem ejtőernyőzöm, golfozom, búvárkodok, sőt, már úszni sem járok. Próbálok. De nem megy. Mert ennem kell. Laknom valahol. Fűtést fizetnem. 

És lakást is szeretnék. Két évtized alatt egy harmad lakásnyit félre is tudtak nekem tenni. És én még szerencsés vagyok.

És gyereket is szeretnék. De nem ebbe az országba. Nem ezek közé a viszonyok közé. Mert az, hogy most rossz, egy dolog. De tervezhetetlen. Lesz-e hely az óvodában? Tud-e majd sportolni, táncolni, énekelni járni? Tudok-e szülinapi zsúrt rendezni neki? Lesz-e kutyája? Lesz-e saját szobája? Lesz-e ruhája, cipője? Játékai? Nem akarok úgy élni, hogy nem tudom, mi lesz 2 év múlva. Hogy milyen szabályoknak kell megfelelni. Hogy mennyi minimálért kell gürizni. Hogy kérhetnek-e tőlem terhességi tesztet az állásinterjún. Hogy kirúghatnak-e, csak mert babát várok. Hogy felveszne-e egyáltalán, ha van egy babám...és ha otthon vagyok, akkor lesz-e a páromnak annyi keresete, hogy be tudjunk fűteni télen, vagy a parkettát kell felvakarni és tábortűzként elégetni a szoba közepén.

Nem azzal van a legnagyobb baj, hogy mi történik. Azzal van baj, hogy folyton történik valami.