Nike Fuss Normafa

Hazaértem a hétvégéről, de annyira máshogy alakult, mint terveztem, hogy két külön posztot is írok róla rögtön :)

Pénteken 17:15-kor léptem ki a lakásból, 18:00 magasságában már ott is voltunk a Budapesti Kongresszusi központnál életem kerékpáros párjával. Elmentünk a BAH csomópontig enni venni, aztán időre vissza is értünk a nevezéshez.

Shantont épp a cipőtesztnél találtuk meg, mi elmentünk, leadtuk a nevezést. Nagyon szép fekete volt a Normafás egyenpóló, meg ugye megkaptuk a buszjegyünket is, amivel a szupertitkos rajthoz vivő szupermenő buszokra lehetett (majd) felszállni. 

Itt jött másfél óra pangás. Elég koránra volt meghirdetve a reg kezdete, és a 20:00-i buszos indulásig nem nagyon volt mit csinálni (leszámítva a közös fényképezkedést, ami satnya 5 percig tartott). Elég gázos volt az is, hogy sehol nem találtunk használható WC-t, így átmentünk kicsit csövibe és a bokorba bújva oldottuk meg a dolgot...aztán a feltűnő celebek stírölésével ütöttük el az időt :) 

Beépített celeb volt Puskás Peti, valamint én kiszúrtam ifjúkorom megismételhetetlen sztárját, a magyar Rebecca Black-et, Cukit.

Végül felszállhattunk a buszokra, mi az első busz legelső székét néztük ki Shantonnal, barátom másik buszra kapott helyet. Rendőri felvezetéssel indultunk neki a dombnak, hogy aztán egy parkolóban szálljunk le...és itt elszabadult a pokol.

Rettenetesen hideg volt rövidgatya-pólóban (nagyjából 15fok körül voltunk), és a relatíve hatalmas térben hangosítás nélkül kicsit a szervezés is kaotikus lett. Először a parkoló autók között volt kis közös bemelegítés - elférni nem fértünk el, a bemelegítést vezető lányt nem láttuk. Az ugrabugrálás után tapssal kellett értékelni a beöltözöttek jelmezeit, amiből nem hallottunk és láttunk sokat, de voltak szellemek és vámpírok, ez biztos.

Utána mindenkinek meg kellett keresni a csapatvezetőjét, hogy akkor most jól csapatépítünk, de ez is elég ötlettelenre sikerült - hozzáteszem, a hideg miatt elég inaktív voltam, de egyszerűen nem volt kedvem énekelgetni libabőrösen. A közös melegítés a 20perc álldogálással köszönte is szépen, értelmét vesztette. A probléma az volt, hogy túl hamar értünk fel, mondták - meg kell várni a sötétedést,mert úgy poén. Oké, de akkor ne fél7-re rendeljenek oda mindenkit...

Végül hálistennek elindultunk, fel a Jánoshegyi-kilátóhoz. A fák mögül vámpírok fújkodtak az emberre hintőport, néhányan random sikítoztak, egy helyen kaszás mutatta az utat, és egyedül a fotósok lámpáinál lehetett látni bármit is. Töksötétben erdőben futni tényleg poén...amíg az ember hátra nem néz, keresve a barátnőjét és esik hasra a saját lábában.

Abszolút Darwin-díj...hason csúszni a murván. A könyököm is lenyúzva, a tenyereimet hálistennek csak beütöttem. No sebaj, tekerjük végig azt a kemény 3,5 km-t. Nem is volt semmi probléma vele, csak az utolsó emelkedő felénél elfogyott a lábam, így onnan sétáltunk a célig.

A csomagok felvétele után nyalogattam lemostam a sebeimet, a szendvics-és üdítőkártyát kihasználva szereztünk némi frissítőt. Ezután megpróbáltuk élvezni a kilátást, de a viharos erejű hideg szél eléggé visszavett az élvezeti értékéből. A sátorban közben az erdei vámpírok fokozták tánccal a hangulatot, ami végül egy egész ötletes közös koreográfiában csúcsosodott ki. A táncok után jött a tombolasorsolás, ami aztán pláne minden képzeletet felülmúlt.

Iszak Eszter húzta ki a női nyertest, aki a férfi nyertest juttatta Nike pólóhoz. Ezek után (írd és mondd) 6-szor húzták (volna) ki a fődíj, egy Nike+ Sportband boldog nyertesét, de sem a közönség egy tagja, sem a DJ, senki nem talált olyan sorszámot, amelynek a tulajdonosa még a közelben lett volna, így pár másodperc után a felajzott tömeg küldött mindenkit a bablevesbe. A főszervező srác ekkor kiszúrta a Fuss Városliget esemény Sportbandjének nyertesét, hogy akkor húzzon ő, hiszen már nem volt kit megkérni. Az amúgy pofás hangulatot teremtő Fittikém, a speaker előre szólt neki, hogy ha önmagát húzza, lemegy hídba. A srác húz...elfehéredik, röhög...

Ez én vagyok B@$MEG!

Hadd ne mondjam, beszakadt a sátor. Aki innentől nekem valószínűségekről beszél, azt kiröhögöm. A srác kapott egy Nike pólót, amiért azt mondta, húz még egyet - amivel végül meglett a nyertes.

Ezután mi becéloztuk a buszt, mivel még haza kellett bringázni, és másnap 3:30-kor csörgött az óra.

Összességében nem volt rossz a buli, de a hideg, a szél, a hosszú üresjáratok sokat visszavettek belőle. Összességében a 3,5km még bulifutásnak is rövidke, de szerencsére nem a leizzadás volt a cél. Sajnálom, hogy a bulin nem tudtunk maradni, illetve hogy a Fuss Csepel idején (augusztus 6.) éppen Fadd-Domboriban leszek, így jelentkezni sem tudok. Mindenesetre bár nekem személy szerint a Városligetes közelebb állt a szívemhez, örülök, hogy ott lehettem a Normafán is.