Tudatosság

Meg a f@szom. (ami nekem ugye nincs is, csak néha)

Mindent tények bizonyítanak, kutatások támasztanak alá, s mindenki marhára biztos az általa tudni vélt dolgokkal kapcsolatban.

Tény, hogy az interneten iszonyatosan sok dologról pár kattintással rengeteg információ lelhető fel. Tény, hogy ezeknek a nagyon nagy százaléka köszönőviszonyban sincs a valódi tudománnyal, vagy súlyosan ferdíti azt. Való igaz, nehéz megérteni a tudományos szövegeket, s nem is várható el az átlagembertől, hogy felfogja.

Mégis időről időre eldurran az agyam, amikor baromságokat olvasok, legyen szó egy tudományosnak beállított cikkről a zindexen, vagy egy énmegmondomafrankót típusú blogbejegyzésről... 

Nehéz tudományos dolgokat konyhanyelven megfogalmazni, de annál könnyebb félreértelmezni azokat, s elég ha egy hülye megteszi, s aztán tényként tárja a világ elé, mert az ő agyában ez így fordítódott le. Utána több száz másik barom kezeli ugyanezt a marhaságot tényként, s az istennek sem tudod megmagyarázni nekik, hogy mennyire nem úgy van, hiába sorakoztatsz fel az érveid közé tudományos könyvek, szaklapok, kutatások eredményeit, a végeredmény mindig az, hogy marinéni úgyis jobban tudja.

Tudatosság az életben. Miért akar mindenki olyan kibaszottul tudatos lenni? Miért nyomjuk el az ösztöneinket?

Mert tudatosan kell táplálkozni, nem enni szemetet, tudatosan kell mozogni, helyesen kell végezni a gyakorlatot, tökéletes technikával mélytorkozni urunknak, csodálatos, változatos, egészséges ételekkel elkápráztatni magunkat s másokat, tökéletes feneket kell riszálni a ránk szabott szoknyában, 10 centis sarok alatt cipőt nem is szabad felvenni, s amúgy is mekkora szar már, ha egy csajon tornacipő van, s nem sminkeli ki magát ahhoz, hogy leugorjon a közértbe.

Nem csodálkozom már egyáltalán azon, hogy mindenki defektes. Mindenki egy kifordult világ elbaltázott értékrendjéhez szeretne alkalmazkodni, miközben marhára elsiklik a lényeg felett.

S mi a lényeg? Hát éppen ez az. Ezt mindenkinek magának kéne eldöntenie, de az emberek lusták vagy félnek gondolkodni, sokkal egyszerűbb a készen kapott, ám irreális elvárásokat megpróbálni teljesíteni, ami természetesen úgysem fog sikerülni, de legalább okkal érezhetik magukat csalódottnak.

Nem merjük felvállalni a saját értékeinket, értékrendünket, világhoz való hozzáállásunkat, főleg ha az eltér a konvencióktól, vagy a környezetünk által predesztinálttól.

Mindig csak azon agyalunk, hogy úristen, mások mit gondolnak.

Most őszintén, ki a fene nem szarja le?

Hol van az megírva, hogy csak egy helyes út létezik?

Miért jobb állandóan nyüszögni és másokat basztatni? Nem lenne sokkal, de sokkal egyszerűbb átgondolni azt, hogy NEKED mi a fontos? Miért kell birkaként követni állandóan másokat?

Komolyan mondom, mindenkinek felírnék egy önismereti tréninget. Jöjjünk már tisztába azzal, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk. Sosem fogjuk tudni igazán reálisan és kívülállóként szemlélni magunkat, de néha igazán megpróbálhatnánk.

"Nézz magadba." Hallottuk már milliószor. Hányan vettétek már rá a fáradtságot? Tisztában vagy vele, mik az erősségeid? Ismered a gyenge tulajdonságaid? Van fogalmad róla, hogy ki vagy valójában? Most nem arról az emberről beszélek, akit el akarsz hitetni másokkal. Arról sem, amit magaddal szeretnél elhitetni, hanem csakis arról, aki ténylegesen vagy.

Elgondolkoztál valaha is azon, hogy miért nem szeretsz egyedül lenni? Hogy miért zavar, ha nincs körülötted más ember, nem beszél hozzád a tv, nem szól a zene, egyszerűen csak te vagy magaddal?

"A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború, az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött." (Csernus Imre)

"Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozba zárva lelke kútjának mélyébe veti. Vár, míg meghallja a csobbanást...s a doboz eltűnik. Bizonyos szempontból legalábbis- mert igazában nem tűnik el soha. Flagg, aki igen vén volt, igen bölcs és igencsak elvetemült, tudta, hogy a legmélyebb kútnak is van feneke, ahol az efféle dobozok megpihennek. Hogy nem látszanak, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Tudta továbbá, hogy a gonoszság, a rémület e zárványai rothadásnak indulhatnak a mélyben, s idővel a legtisztább vizet is megmérgezhetik...Ha pedig végképp megposhad az elme kútjának vize, őrületet emlegetünk." (Stephen King)

Nézz szembe önmagaddal.