jún
29

A diétázás és a párkapcsolat közötti hasonlat nem újkeletű, először egy kevéssé ismert irodalmi műben, bizonyos Bibliában tűnt fel. Annak is valahol az eleje táján. A sztori szerint adott egy nő (nevezzük Évának), aki egy Paradicsom nevezetű helyen tengette napjait az urával (nevezzük Ádámnak). Éva fogja magát, és a Paradicsom (valljuk be, elég khm...aljas módon) közepére helyezett tiltott fájához megy. Ott a kígyó (fallikus szimbólum, ugye) elég tenyérbemászóan manipulálja, mire a nő eszik a művészeti alkotások többségén almának (termékenységi szimbólum) ábrázolt gyümölcsből - eszik valamit, amit nem szabadna. Mikor Ádámnak nyújtja, annak a torkán akad a csutka (ádámcsutka), ezzel emlékeztetve innentől minden eljövendő nőt a bűnükre (remélem kezd derengeni, hogy ez a bűn nem az almaevés). Akik (nem mellesleg) büntetésként (többek között) mit kapnak? Havi nemi fájdalmakat és a gyerekszülés közbeni borzalmas kínokat. Ez a legárulkodóbb jele a metaforának - mi köze a tudás fájának a szüléshez?

Fordítsuk tehát le. A gyermektelen nőt termékenységbe csábítja egy férfi, aki nem a párja. A nő bevonja a férjét is (átcsaptunk orgiába), aki erre majd' megfullad. Aztán mind a kettejüket kiűzetik a Paradicsomból, a nő meg fájdalmakat kap, amik a gyermekáldással vannak kapcsolatban. Gyönyörű felvezetése ez az egyház évezredes nőlejárató kampányának...

De vissza a metaforához: diéta és párkapcsolat. A kampányszerű diéta olyan, mint egy futó kaland: néhány napig, hétig csinálunk valamit, elbohóckodunk, aztán valami hatására egész egyszerűen elfelejtjük, hogy valaha is létezett. Se eredménye, se hatása, maximum némi érzelmi kifosztottság-érzés. Az igazi diéta nem is diéta, hanem életmódváltás - mint egy évekre, de leginkább életre szóló kapcsolat. A lényege ugyanaz: az elején kampányszerűen, maximális erőbedobással, lángoló szerelemmel kell lenni egymás iránt, hogy aztán évekig, évtizedekig biztos alapot jelenthessen.

A diéta programszerű része csak a kezdet, kezdete valami (jobb esetben) életre szólónak. Mert megszerezni mindig könnyebb, mint megtartani (közhelyszótár 63.oldal). Nem az a nehéz, hogy betartsunk egy előírt menüt - hanem hogy amikor nincs menü, akkor eltaláljuk, mit, mikor, mennyit, hogyan, hányszor kell ennünk. Általában nem otthon, egyedül a legnehezebb, hanem akkor, amikor az ember buliba megy, étterembe, vagy bármilyen más társasági eseményre. Persze, lehet kerülni is ezeket - de mi értelme? Aki egész életére zárdában akar élni, az próbálkozhat ezzel is, de akkor úgysincs kinek mutogatni a szép új testünket. Az elején persze könnyebb visszavonultan, de egy idő után igenis tessék csábításnak, kísértésnek kitenni magunkat, tesztelni a határokat. Mert csak akkor tudjuk meg, mennyire vagyunk erősek, ha van mi ellen erősnek lenni.

Van az úgy, hogy az ember elmegy egy buliba. Mindenki kellemes hangulatban fetreng az asztal alatt a koktéloktól és rövidektől, míg te lemondóan nyalogatod az ásványvizedet. De kemény vagy, kibírod. Bulizol, táncolsz, hajnali 3 óra, és elindulsz az éjszakaira. Megállsz a Blahán, Oktogonon és ott a Meki az egyik, a Burger King a másik oldaladon. Éhes vagy, rohadtul éhes, ölni tudnál egy sajtburgerért, pláne McFlurryért. És itt dől el, hogy mennyire gondolod komolyan. Amikor egyedül vagy, nem lát senki, és elfog az éhség. Felszállsz a buszra, vagy bemész kajáért. 

Több embertípus van, akik különbözőképpen kezelik ezeket a falási rohamokat. Az első és legszerencsésebb típus a hűséges, aki képes ellenállni a csábításnak, tudja, mit veszíthet és egyszerűen továbbmegy. Iszik egy pohár vizet, elmegy mozogni vagy lefekszik aludni. Oh, hell yes, i'm hilarious.

Aztán van az önámító. Aki szerint "úgyis letáncoltam ezeket a kalóriákat", "sosem fog kiderülni", "ez csak egy kis jutalom az elmúlt 3 hétért". A legveszélyesebb típus, akinek mindenre van magyarázata, amit ő maga el is hisz. Hogy miért nem megy futni, miért ehet egy kis szelet (tábla) csokit, miért jó a sima kóla light helyett. Az önámítás az, amire a legnehezebb felkészülni, amikor tudjuk, hogy rossz, amit csinálunk, de felmentést keresünk rá - "csak szex volt, semmi érzelem, ez nem megcsalás", "igazából csak kíváncsi voltam, hogy milyen mással", "a csók nem megcsalás, csak a buli része". Minden kis bűnnel megcsalod életed új párját - a diétádat.

A következő típus az önmarcangoló. Ők azok, akik titokban és habzsolva befalják a müzliszeletet vagy a capuccinot, majd (már közben is gyűlölve magukat a gyengeségért), bőségesen büntetik magukat. Az önmarcangoló típus kreatív, és lételeme a szenvedés - szélsőséges esetben ők hajlamosak bulimiára és anorexiára, de az érzelmi evők is közülük kerülnek ki.
Van, aki másnap teljes étkezéseket hagy ki vagy dupla adagot teljesít mozgásban, kockáztatva ezzel a sérülésveszélyt, és van, aki csak lelkiekben ostorozza magát, ami azért veszélyes, mert így az önbizalom szépen lassan valahova a bányászbéka hátsó fele alá süllyed - "minek menjek futni, tegnap úgyis elrontottam mindent", "az egésznek lőttek", "eddig is kövér voltam, az is maradok", "még erre sem vagyok képes". Ebből az állapotból tudatosan ki lehet mászni - ha átfordítjuk abba, hogy ha egy bűnözéstől ennyire kiborultunk, akkor ezek szerint nem éri meg. Egyszer elcsábultunk, igen, ágyba bújtunk az ördöggel, igen - de fáj, rossz, megöl a bűntudat. Ha sikerül a határaink egyszeri túlbecsléseként tekintenünk rá, akkor a botlás ellenére is (vagy éppen amiatt) lehet hatékonyabb az egész program. Lefeküdtél valaki mással, de nem nyújtott annyi örömet, mint amennyire közben és utána szarul érezted magad. Egyszerű matek. Ha nem vagy teljesen hülye, nem csinálod többet. Ha meg teljesen hülye vagy, akkor ne diétázz. 

A diétának nem kell napi rendszerességű keresztre feszítésnek lennie. Válogass be olyan kajákat, amiket szeretsz. Fűszerezz kreatívan, próbálj ki minőségibb, kényeztetőbb ízeket. Szánj időt a főzésre, válogass recepteket. Néha menj el étterembe és rendelj valami finomat - én a múltkor sült fogast ettem garnélával és héjában sült burgonyával. Isteni volt, a féladag a diétámba simán belefért. Ez a két hónap rólad szól. Engedj meg magadnak egy wellness-t, vedd meg azt az arckrémet, amire eddig sajnáltad kiadni a pénzt, egy hónap után menj el ruhákat venni és élvezd, hogy 28 helyett a 26-os nadrág is rád megy, hogy elég az S/M méret. Festesd be a hajad, sminkelj és öltözz színesebben, újulj meg. Ennél jobb lehetőséged nem lesz arra, hogy olyanná válj, amilyen mindig is szerettél volna lenni. Használd ki!

És ha néhanapján elcsábulsz, először vedd elő a korbácsot, majd 30 seggrepacsi után gondold végig, miért csináltad. Az íze miatt? A tiltott gyümölcs megszerzésének izgalma miatt? Ki akartad próbálni, mennyire tesz boldoggá? Aztán gondold végig, megtennéd-e újra? Ha megérte a fáradtságot, a bűntudatot, ha megéri neked a Sportszelet a plusz 5 km-t, akkor csináld. Semmi értelme szenvedve végigmenni a diétán, mert akkor amint vége a programnak, vissza fogsz esni a lángosok és gumicukrok világába. Próbáld meg minimalizálni, teljesen elhagyni, ha nem megy, akkor beépíteni. Az ellenség leszerelésének legjobb módja, ha szövetségeseddé fogadod...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ladycamp.blog.hu/api/trackback/id/tr53023872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása