Volt már szó a pszichológiai és történelmi háttérről, úgyhogy most, hogy láttuk, honnan jöttünk és hova tartunk, nézzük meg, hol is vagyunk - mit rak a vállunkra a "ma", az itt és a most - a társadalom és a kultúra.
Új elvárások
Az elmúlt 50 év jelentős kulturális változásokat hozott magával a nők tekintetében, amelyek nagy része még mindig csak formálódó vágyálom, mintsem hagyomány. A hagyományos női szerepek mellé, mint hogy "a nők helye a konyhában van", "a nő maradjon otthon a gyerekkel" odaért a munkahelyi teljesítmény elvárása is. Ugyanakkor a dolgozó nő átlagosan azonos munkakörben dolgozó férfi kollégája fizetésének 80%-át kapja - aki nem mellesleg sikerek esetén rögtön törtető karrierista picsa. Nem vesznek fel, ha van egy gyereked, pláne nem, ha tervezel gyereket - mert a gyerek beteg, te ha be is jössz dolgozni, nem koncentrálsz, oda a GDP.
A nőktől tehát elvárják, hogy dolgozzanak, a hiteltörlesztőt, rezsit, gyerekeket egy keresetből manapság közembereknek szinte lehetetlen megfizetni. Ugyanakkor hazaérve vagy vendégeket várva kimondatlan és íratlan szabály a rend, a tisztaság, a jól nevelt gyerekek és a finom főtt étel harmóniája, a háziasszony üde valójának megkoronázásával.
Természetesen, ahogy férfiasodnak a női szerepek, úgy párhuzamosan kénytelenek nőiesedni a férfi szerepek is - egyre inkább áll velük szemben is a szépség, igényesség elvárása, nem botránkozunk meg, ha egy férfi főz, vagy megy a gyerekekért az óvodába.
A nőkkel szembeni legnagyobb elvárás természetesen az, hogy "adjon magára". Legyen korának megfelelően szikár és vékony, a haja-bőre-körme rendben, sminkje igényes. Ennek oka az évszázados hagyományokban keresendő, mikor a nők csupán a férfit díszítő kellékek voltak társaságban. Hiába az új elvárások, a mai napig nehezebb nőként tehetséggel és ésszel érvényesülni, mint szépséggel. Ennek oka igen egyszerű: a férfiak és nők agya, gondolkodása, képességei eltérően fejlődtek az evolúció során, a hagyományos nemi szerepek szerint programozták őket. A mai világ hierarchiáját pedig a maszkulin egyház és világrend építette fel, ezzel kedvezve a férfias gondolkodásnak, viselkedésnek.
Ebben a világban tehát nőként nem azért nehéz érvényesülni, mert a nők kevésbé tehetségesek, hanem azért, amiért a férfiak közül kevesebb pszichológus, pedagógus vagy titkár kerül ki - az eltérő nemi fejlődés eltérő képességek előtérbe kerülését hozta magával, mindkét nem genetikailag kódoltan jobb valamiben. Az üzleti világ törtetése és hierarchikus, tekintélyelvű szerveződése férfias, a kommunikációval kapcsolatos területek nőies szakmák. Ezért nehezebb nőként ésszel és tekintéllyel eredményeket elérni, mert a hierarchikus világrendben őket leginkább a szépségük dicséri.
Modern kor
Természetesen hiba lenne kihagyni a modern kor legnagyobb elvárásokat támasztó gépezetét, a médiát. Elsősorban persze a modellekről van szó, akik extrém méreteikkel azt sugallják, hogy az egészség, szexualitás és siker csak így érhető el. A kemény munka, a lemondások, a függőségek és problémák a kifutón nem látszanak, ahogy természetesen az sem, hogy ezek közül a lányok közül mennyien vannak még serdülőkor előtt, vagy éppen mennyinek szerencsés a genetikája. Alapanyag van bőven, amiből válogatni lehet - ijesztő és sokkoló mértékű ugyanis a modellkedésben kitörést látó lányok száma, akiknek nagy része azelőtt tűnik el a süllyesztőben, hogy akár egyszer is kifutót vagy fotóst látott volna.
Ugyanide sorolhatók a sztárok és celebek is, akiknél munkahelyi előírás a tökéletesség. De nekik van pénzük és idejük...személyi edzőre, plasztikai sebészre, kokainra. A mai világ legnagyobb fekélye, a valóságshow-k sem működnek "normálisan" ebben az országban. Hétköznapi embereket válogatnak be elvileg, akik közül egy nő sem túlsúlyos, miközben statisztikai adatok szerint lassan az arányosak vannak kisebbségben? Példát statuál ez is, mindegyikük plasztikázott, legalábbis egészséges méretekkel rendelkezik, vagyis ez a norma...persze, értem én, hogy képernyőre mégsem való tonnamadonna, de ettől még a mutatott kép ugyanaz lesz.
Itt állunk tehát egy elvárásokat támasztó társadalomban, ahol minden és mindenki, személyesen és személytelenül azt erőlteti, hogy a természetellenes a természetes. A szépségvágy megkerülhetetlen, sokszor ijesztő méreteket öltő motívuma szövi át a mindennapokat, amiből a legtöbb nő vagy párkapcsolat(ok)ba vagy önmaga átformálásába menekül... (folyt.köv.)
Utolsó kommentek