Nem értem, komolyan nem értem miért menő és divatos manapság (és az elmúlt majd’ ezer évben) szidni a nőket. Férfiak és nők egyaránt, mindenki azt szajkózza, hogy a nők kibírhatatlanok, kiszámíthatatlanok, nem racionálisak és logikusak. Az okait tudom, persze, kereszténység meg Mária Magdolna meg a papok meg a patriarchátus meg salemi boszorkányok, de azért ez a XXI. században, amikor mindenki liberális és mindenki annyira, de annyira tiszteli a másikat, ráadásul mindenki kötelező jelleggel személyi számítógép (PC), ez már nem kissé, hanem stílszerű kifejezéssel élve KURVÁRA unalmas. A nők azért szapulják egymást és önmagukat (főleg önmagukat), mert ez a társadalmi trend és elvárás (a férfiak társadalmáé...) a férfiak meg azért, mert túl egyszerűek ahhoz, hogy belássák, ha valami máshogy működik, mint ők, az nem feltétlenül rosszabb. Azt kell mondjam, kedves fennhéjázó férfiak, hogy ezzel rábasztatok.

A nők nem racionálisak, következetesek és logikusak? És akkor mi a fasz van? Ha ennyire szörnyű velünk lenni, akkor éljetek egyedül, játszadozzatok magatokkal, vagy találjatok magatoknak egy havert, akit használni lehet...és ne panaszkodjatok, hogy nincs, aki boci szemekkel nézzen rátok, csak mert kifizettétek a kávéját, ne hiányoljátok a cirógatást, a meghallgatást, ne nézegessetek női melleket és fenekeket, mert bizony amik nézhetőek, azoknak a gazdája ad magára, urambocsá' sportol is, de biztosan tisztában van vele, hogy NŐ, és úgy is viselkedik.

Ha derogál nektek, hogy egy nő valamiben jobb, akkor rá kéne jönni, hogy nem a nőt kell lehúzni, hanem nektek kellene felnőni mellé (jéé…). Fogalmatok sincs például arról, hogyan lehet egy nővel barátkozni, fogalmatok sincs, hogyan lehet BESZÉLGETNI, és lehet, hogy pontosan tudjátok, mit fog csinálni valaki (akár férfi akár nő) egy adott helyzetben, de az általatok autók/elektromos kütyük/sport/egyebek bűvös sokszögében oly’ fontosnak tartott Miért?-ről fogalmatok sincs. Kiderítitek? Megkérdezitek? Empatikus (WTF iz empátia, mi?) kutakodással kilogikázzátok? Bullshit. Ami nem megy elsőre, másodszorra, harmadszorra, arra ráfogjátok, hogy „női marhaság”, vagy „erre is csak nő lehet képes”, és dacos kisgyerek módjára duzzogva elvonultok a sarokba – aztán már nem is érdekelnek a miértek, pedig miértek nélkül, kedves férfiak, az általatok vezetett világ úgy omlana össze, mint egyszeri Mari néni a hiteltörlesztő láttán.

Rohadtul elegem van abból, hogy mindig megy a „ha kiszámítható lennél, a haverom lennél”, „ha logikus lennél, nem is lennél nő”, „ezt te nem értheted” vonalon, de ha az az indokom valamire, hogy „nőből vagyok”, akkor megy a duma, hogy persze, nem azért van, hanem mert…csak. Az érvelési rendszeretek annyira primitív, hogy inkább rátok hagyjuk, annyira racionálisak vagytok, hogy az már földhöz ragadtság, mégis azt gondoljátok, a nők vannak elbaszva? Hát kedveskéim, figyelembe véve, hogy az XY kromoszómátok egy retardált  XX kromoszóma, az arcotok durvasága közelebb áll a majmokéhoz, mint a nők arcformájához, ki lehet jelenteni, hogy ha valaki el van baszva, akkor az nem a nő.

És mielőtt annyira elkezdenétek macsó szöveget lökni – ami a legfontosabb, fogalmatok sincs, milyen befogadni valakit. Milyen beengedni valakit a testetekbe, milyen tényleg önmagadnak, önmagadban érezni valaki mást. Lélekből szeretkezni a legtöbb nő bármikor és örömmel képes - ami nektek teher, természetesen, mit kezdjetek egy nővel, aki ha szeretik, megcsinál bármit, és a tenyerén hordoz? Szörnyű lenne.

Igen, a nő nem lehet igazán nő a férfi nélkül. De baromira ideje lenne belátni, hogy nő nélkül a férfi is csak egy okoskodó tesztoszeron-humanoid. Úgyhogy ideje lenne végre a helyén kezelni a ki-kicsodát.