Szója

A szója, mondhatjuk, a modern kor táplálkozási aranya. A vegetáriánusok állati fehérje helyett szedik, a testépítők táplálékkiegészítőként, és állítólag olyan ultimate csodaszer, ami jó a rákra, koleszterinszintre, meg ugye fehérjeforrás is, tele van B-vitaminnal és amúgy is, majdhogynem el is mosogat.

A szója benne van minden feldolgozott húsipari termékben (felvágott, kolbász, virsli), margarinban, majonézben, csokiban, tejben, kekszben, még bizonyos vitaminkészítményekben is. A számtalan felhasználási módja miatt természetesen hatalmas üzlet, a szójatermelők kereslete az egeket veri, és ha valamiben nagy üzlet van, ott nagy érdekek is vannak - ezek pedig nem a vásárló érdekei.

Kis hormon-fogalomtár

Ösztrogén: női nemi hormon, mely férfiakban és nőkben egyaránt jelen van, természetesen a nőkben nagyobb mennyiségben. Férfiakban a spermatogenezist (spermiumok "születését") és az egészséges libidót szabályozza.

Tesztoszteron: férfi nemi hormon, és ez is megtalálható férfiakban és nőkben is, de itt a férfiak fele billen a mennyiségi mérleg nyelve -a férfiakban kb. 10* annyi van,mint nőkben, pont ezért a nők sokkal érzékenyebben reagálnak rá.

Endokrin rendszer: hormonháztartás, belső elválasztású mirigyek működése. Szabályozza a nemi működést, fejlődést és növekedést, a szervezet energiagazdálkodását és belső egyensúlyának fenntartását.

Fitoösztrogén: nem a szervezet által előállított, hanem a táplálkozással bevitt növényi eredetű ösztrogén-jellegű molekulák. 

Aromatáz: az ösztrogén előállításáért felelős molekula. A testépítők aromatáz-gátlókat szednek a nőies mellforma elkerülése végett, ám ismert hatásaik miatt ezek doppinglistásak.

Miért szeretjük a szóját?

A szójában a nagy mennyiségű fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein. A fitoösztogének részben kiszorítják, elnyomják a szervezet saját ösztrogénjét,részben pedig annak hatásait önmaguk is kifejtik. Az izoflavonok sokkal gyengébb szteroidhatásúak, mint az ösztrogén, azonos mennyiségre számítva, mintegy egy ezrelék a hatáserősségük. Ugyanakkor, tekintve hogy a táplálékkal kerülnek a szervezetbe és a tápcsatornában nem bomlanak le, a jelenlegi átlagos (ázsiai) szójafogyasztás mellett jelentősen több van belőlük, mint az ösztrogénből. Érthető tehát, hogy tömegükkel elnyomhatják, vagy ellenkezőleg, túlszárnyalhatják a természetes ösztrogén hatásait.

A fitoösztrogének kis mennyiségben csökkentik a koleszterinszintet, csökkentik a csontritkulás kockázatát, és bizonyos hormonfüggő daganatos megbetegedések számát (emlő-, petefészek-, prosztatadaganatok). Menopauza esetén mérséklik a tüneteket. Nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és cinket, valamint B-vitaminokat, főleg B12-vitamint. Sok benne a sejtmembrán felépítésében, és különösen az agy és a máj működésében fontos szerepet játszó lecitin, foszfatidilkolin és foszfatidilszerin.

Miért nem tekintjük hát csodaszernek? 

Először is, fogalmunk sincs a mennyiségéről. Nem tudjuk, hogy az egyes feldolgozott élelmiszerek mennyi szóját tartalmaznak és milyen koncentrátumban. 

Egy érdekes madaras kísérlet eredménye:

Új-Zélandon figyeltek fel először arra, hogy a tenyésztett trópusi madarak – például papagájok – nemi érettségét jelző színes tollazat a szokásosnál sokkal hamarabb (18–24 hónapos kor helyett már 11 hetes [!] korban) jelent meg azokban az állatokban, amelyeket szójatápon tartottak. Egyidejűleg csökkent a madarak termékenysége, ami joggal bosszantotta a kereskedelmi célra tenyésztőket, ráadásul a frissen kikelt populációban sok életképtelen vagy torz egyed volt. Az életben maradt madarak többsége sem volt egészséges, csontrendszeri zavarok, golyva, az immunrendszer defektusai, emésztőszervi betegségek voltak rajtuk megfigyelhetők.

Az izoflavonok ugyanis gátolják a szteroidok szintézisét, így terméketlenségi, májkárosító és golyvaképző (pajzsmirigy-megnagyobbodás) hatásuk van. Amennyire csökkentették az előbbiekben felsorolt daganatok számát, a hasnyálmirigy-és májrák megbetegedések száma ugyanolyan mértékben nőtt.

A legnagyobb probléma a csecsemők szójatáplálása. A hatások a receptorok hormonkötési képességének változása miatt a sejtek eltérő reakciókészségében, biokémiai, morfológiai zavarokban, a szexuális magatartás legkülönbözőbb torzulásaiban mutatkozhatnak meg. Ehhez a szexuális élet zavarai társulhatnak, például meddőség, libidó csökkenése, homoszexualitás stb., mindkét nemben. Ez a hatás a szója esetében állatkísérletekben már bizonyított, az emberre vonatkozó adatok azonban csak szórványosak. Az állati és emberi csecsemők szójával táplálása hasonló veszélyekkel járhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy testsúlyra számolva a csecsemőben 6-11-szer annyi izoflavon dúsulhat fel, mint felnőttben. A szója alapú tápszerrel etetett csecsemő vérszteroid-koncentrációja így 13–22 000-szer magasabb lesz, mint a tehéntejbázisú táplálásban részesülő csecsemő vérösztrogén-koncentrációja. Az Egyesült Államokban a mesterségesen táplált csecsemők mintegy 25 százaléka szója alapú tápszereket fogyaszt. Egyes számítások szerint az egy nap alatt fogyasztott szójatáp ösztrogéntartalma öt (!) fogamzásgátló tabletta ösztrogéntartalmának felel meg.

A hormonfüggő tanulási zavarok világméretű szaporodásáért a korai fitoösztrogén hatások szintén felelőssé tehetők.

Ezen kívül a szójában hemagglutinin is található, mely a véralvadást növeli. Mindkét anyag negatív hatással van a test hosszirányú növekedésére is. A szója fitáttartalma a kalcium és egyes feltétlenül szükséges nyomelemek (magnézium, réz, vas, és különösen a cink) felvételét gátolja. A szója tehát, miközben bőven tartalmazza ezen elemeket, az állati szervezetben való feldúsulásukat gátolja. Ezáltal hiánybetegségek alakulhatnak ki, ha a kiegészítő táplálék nem tartalmazza feleslegben ezeket az elemeket. A cink hiánya különösen problémás, mert ez fejlődési és reprodukciós zavarokhoz, idegrendszeri (intellektuális) eltérésekhez vezethet. A harmadik világban mutatkozó ásványianyag-hiányok jó része a szójafogyasztásra vezethető vissza, amelyet (a szegénység miatt) nem kompenzálnak állati eredetű ételekkel.

A férfiakra természetesen rosszabb hatással van. Egyes kutatások a hirtelen, fiatalkori szívleállásokat (elsősorban a szójás kiegészítőket tonnaszámra fogyasztó sportolók körében) is ezzel hozzák összefüggésbe - valóban csak férfiakról hallunk ilyen esetek kapcsán. Az biztosnak tűnik, hogy akár felére is csökkentheti a spermiumok számát a túlzott fitoösztrogén-fogyasztás (vagyis a kigyúrt, szójatejen élő testépítők ezért (is) lehetnek nemzőképtelenek). A túlsúlyos férfiak pedig amúgy is több ösztrogént termelnek (ld. libidó csökkenése, nemzőképtelenség, nőies forma stb), így rájuk különösen veszélyes a szójatermékek fogyasztása.

Miért nem szóltak erről?

• üzlet. Kőkemény, milliárdos. Hiába a hagyományok, a tudás, nem Kína és Japán importál, hanem Amerika. Az Egyesült Államokban 72 millió acre földterületen (az 291.374 km2 - ez kicsivel több,mint 3 Magyarország...) termesztenek szóját és ezt el is kell adni. Ennek nagyobb része állati felhasználásra kerül, de egyre nagyobb része kerül emberi fogyasztásra. Az Egyesült Államokban évi mintegy 90 millió dollárt fordítanak az úgynevezett szójaprogramra, mely a szójafelhasználás terjedését hívatott elősegíteni. Ennek hatására például egyre több szója jelent meg a diákok iskolai étrendjében. Ezzel sikerült a koleszterindús étkezést fehérjedússá tenni (mint propagálták), de a szója mellékhatásait nem említették. Ugyancsak a jól fizetett propaganda segítette domináns helyzetbe a szójatejet: az 1980-ban kétmillió dolláros üzletből 1999-re 300 millió dolláros forgalom lett. De nem csak Amerikában van ez így, Angliában például speciális (szójával dúsított) kenyeret hirdetnek menopauzában lévő nők számára a hőhullámok elkerülésére, és – ami az eladott mennyiséget illeti – nem hatástalanul.
• A szójafogyasztás terjedése nem váltja ki a zöldek, vagy a természetes étrendet követelők haragját. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az emberek tudatában a természetes és a mesterséges fogalma áll szemben egymással, és minden, ami természetes, az elfogadható, sőt előnyös, viszont a mesterséges az, ami félelmetes. (míg a génmanipulált élelmiszerek káros hatásairól csak feltevések vannak, a szójáról ezek már bizonyított tények, mégsem lázadoznak ellene)
• Ázsiában évezredek óta fogyasztják, és ők egészségesek (ez az egyik főérv a szója mellett). Az ázsiaiaknak azonban volt 3000 évük hozzászokni ehhez a mennyiségű hormonhoz, és lehet, hogy nem véletlenül annyira nőiesek meg alacsonyak...lehet, hogy ez nem genetikai, vagyis nem annak indult. Ezen túl, az egy főre jutó európai, és főleg az amerikai szójafogyasztás máris meghaladja az ázsiait, csak a fogyasztott ételek formái térnek el.
  A Japánok, a keleti régió legnagyobb szójaevői napi 8 gramm szójafehérjét fogyasztanak. Kínában és a többi területen ez a szám 2-3 gramm körül van, az amerikai hatóságok által ajánlott 25-50 grammal szemben. Keleten a szóját nem hús és tejtermékek helyett fogyasztják, hanem kiegészítésként, és mindig erjesztett formában. És itt van a kulcs: a szójabab olyan összetevőket tartalmaz, amelyeket a normál hőkezeléssel (bármeddig is főzik) nem lehet hatástalanítani, és amelyek igen káros hatással vannak a szervezetünkre. Az erjesztés az egyetlen eljárás, amivel valóban fogyaszthatóvá válik a szója, ahogyan ezt a távol-keletiek is pontosan tudták. Ez a feldolgozási forma a nyugaton nem terjedt el, így a szója teljesen más ma Amerikában és Európában, mint Japánban és Kínában.
  Ezért készült miszo, nattó és tempeh az éhínséggel küzdő területeken: épp arra volt jó, hogy ne haljanak éhen. Még 1930-ban, a gyorséttermek világhódító hadjárata előtt is Kína táplálkozásának mindössze 1,5%-át tette ki a szójafehérje, míg disznóhúsból 65%-át nyerték a kalóriáiknak. Japánban ma is a legtöbb szóját a szerzetesek fogyasztják, hogy ne kínozza őket szexuális vágy, mivel erősen csökkenti a tesztoszteron-szintet, és egyébként a nemzőképességet is.
• Nem csak a szója fitoszteroid az, amelyet tömegméretekben fogyasztunk. Elég a növényvédő szerekre, vagy a fogamzásgátló szteroidokra, az üzemek által kibocsátott, ugyancsak szteroidszerkezetű dioxinra, a kipufogógázokban lévő aromás szénhidrogénekre stb. gondolni. Mindezek együttesen formálják az emberiség fizikai paramétereit éppúgy, mint pszichés beállítottságát és szexualitásának mikéntjét. 
• Nincs érdekükben szólni, hiszen nem okoz látható, feltűnő gondokat. Ugyanakkor beszélni kellene szteroidok által befolyásolt agresszióról, a szexuális aberrációkról, a termékenységről, de nyilvánvalóan olyan indexekről is, amelyeknek befolyásoltsága csak akkor derül majd ki, ha jelentős társadalmi, gazdasági problémákat okoz.

1. Tévedés: A szóját többezer éve használják, egyike a szent növényeknek
   Tény: Időszámításuk előtt 1000 körül kezdték fogyasztani, csak azután, hogy a Kínaiak rájöttek, hogyan kell erjeszteni. Addig is nagy becsben tartották, hiszen gyökere a talaj nitrogénháztartásában játszott komoly szerepet, de a növényt nem ették.
2. Tévedés: A szója teljes értékű fehérje
   Tény: Mint a többi hüvelyes, a szója sem biztosítja a kéntartalmú aminosavakat, mint a metionin és a cisztin. Ráadásul a feldolgozás a sérülékeny lizint is tönkreteszi benne.
3. Tévedés: Az erjesztett szójatermékekben elegendő B12 vitamin található.
   Tény: Az az anyag, ami a B12-re hasonlít a szójában, nem hasznosítható az emberi szervezet által, ráadásul további B12-vitamin hiányt idéz elő.
4. Tévedés: A szójatej egészséges a gyerekek számára
   Tény: A szójatermékek úgynevezett enzim-gátlókat tartalmaznak, amik gátolják a fehérje-emésztést. Rossz hatással van a hasnyálmirigy működésére, D-vitamin hiányt okoz, magas fitinsav-tartalma gátolja a vas és a cink beépülését, amelyekre az agy és az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez lenne szükség.
5. Tévedés: A szója meggátolja a csontritkulást.
   Tény: A szójatermékek kalcium- és D-vitamin hiányt okozhatnak. Az ázsiai népeket a csontleves, a tengeri állatok és algák valamint az állati zsiradék óvja a csontritkulástól, nem a szója.
6. Tévedés: A szójatermékek fogyasztása megóv a rák bizonyos fajtáitól.
   Tény: A mellrák előfordulását bizonyos esetekben csökkentheti, már esetekben növeli, ugyanakkor a hasnyálmirigy-, pajzsmirigy és prosztatarák kialakulását elősegíti.
7. Tévedés: A szója fogyasztása kedvezően hat a menopauzás és az azutáni időszakban.
   Tény: A szója elősegítheti az ösztrogén-függő rákos daganatok fejlődését, és gyakran okoznak pajzsmirigy-problémákat. A pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedőknek kifejezetten tilos a szója bármilyen formában való fogyasztása (kenyérben, csokiban stb.), mert gátolja a gyógyszerük működését, fáradtsághoz, hízáshoz vezet.

Források:Természetvilága, Medical-hypotheses, Sciencedirect, Nana, Életmód, Tesztoszteron