Nem könnyű. Mert itthon vagyok, egyedül, és unatkozom. És mit csinál a komfortevő, ha unatkozik? Eszik. Erre lelkiismeret-furdalása lesz, rossz kedve, és a rossz kedvre mi a gyógyír? Az evés. Persze tele hassal meg kinek van kedve megmozdulni, pláne átlag 4-5 óra alvások után...
csopitárs: nálam minden ok:)csopitárs: csak már unok itthon lenni:)Syreni: dettócsopitárs: :)csopitárs: kéne már pestSyreni: nekem meg emberek magam körécsopitárs: dettócsopitárs: ...csopitárs: komolyan, még a hülye órák is hiányoznakSyreni: öregszemSyreni: unom a nyaratSyreni: így h nincs itt senkiSyreni: meg a pasim melózikSyreni: kurvaunalmascsopitárs: nemhinném h öregszelcsopitárs: énis unomcsopitárs: (vagy énis öregszem:D)csopitárs: néha van 1-1 prg..de amúgy semmi..Syreni: dettóSyreni: úgyhogy itthon unatkozom
Próbálom visszafogni magam, de nehéz. Tegnap már voltam futni, nos, a kapcsolatom az új pipellőmmel mondhatni nem felhőtlen: zsibbadnak benne a jobb lábujjaim meg a bal sarkam. Ma is megyek (mármint futni), de a tervezett Balatonkerülésből ismerősnek való szívességtevés okán valószínűleg nem lesz semmi. Na de futás...a tegnapi felért egy katasztrófával, a meghúzódott hasizmom továbbra is fájdogál, plusz az anyagcserém is pont annyira gyorsult fel, hogy a barátomat előre kellett küldenem a kulccsal, hogy a fontos ajtókat nyissa ki előttem.
Plusz, a régóta tervezett képeket is megcsináltuk tegnap, amint kiválogatom a 270 legjobb 5%-át, rakom is fel őket ide. Viszont, ami borzalmas tapasztalat, hogy továbbra sem vagyok rendben lelkileg, és ezt továbbra is a testem dugdosásával élem ki. Hiába girheseznek le, egyszerűen nem tetszik, amit akár a képeken, akár a tükörben látok...ami már nem olyan, mint alig másfél hete volt. És azt magyarázom be magamnak, hogy HA AKAROM, majd leadom...ennek ellenére nem bírom megállni, hogy teleegyem magam. Tiszta agyrém. Sürgősen kéne egy pszichológus.
Utolsó kommentek