Mit mondhatnék...elfáradtam :)

6:45-kor keltünk, nagy nehezen lenyomtam egy fél mézeszsemlét és irány Shantonnéni, lepakolni miegymás. Oktogonon, ahol begyűjtöttük tesómat, már gyűltek a rajtszámos és/vagy futócipős emberkék, és alakult a hangulat. Az izgalom ránk is átragadt, ez abban mutatkozott meg, hogy minden cseppet sem vicces dolgon sírva röhögtünk. Egy órával a rajt előtt értünk ki, már tele volt a liget, megfejtettük a rajtszámok titkát (félig...a zöld a triós, a fekete az egyénis, de volt piros és fekete párbanfutós is...na itt megakadt a szöszicsapat-logikája).

9:45 magasságában dobtuk be Shantont a tömegbe néhány igen jól sikerült PR-fotó után, melyeket ezúton is köszönök szépen a verseny idejére Sensei-nek kinevezett páromnak. Ő bringával kísért-cipelt cuccot-dirigálta a frissítést-oldotta a feszültséget. No aztán rohanás át a Batthyány térre, ott volt ugyanis az első váltópont. Az egész szervezés egyetlen gyenge pontja volt a váltóhelyek kialakítása, amikor is egy mindössze 1m-1.2m széles folyosón befutva kellett (volna) hirtelen megtalálni a csapattársat, helyet találni a chip átadásához és nem fennakadva másban elindulni. Szerencsére végül abban állapodtunk meg, hogy nem az egyenpólónak kapott fehér Nike-ban, hanem színesben futunk, hogy észrevegyük egymást. Lényeg a lényeg, sokan kóvályogtak össze-vissza a csapattársakat keresve, nekünk jól sikerültek a váltások, nem tévesztettük el egymást.

Na, Shantont leváltotta tesóm, mi meg elindultunk sétálva a Batyiról Margit-híd pesti hídfőhöz. Igazából úszni lett volna a legidőhatékonyabb, de a Szabadság-hídtól, ameddig lesodor a Duna, necces lett volna visszaérni, mire tesóm odaér. No, bemelegítésképpen átfutottam a hídon, meg néhány hosszt fel-alá, de magával ragadott a váltásra várók izgalma, így kb. 10-15 percet álldogáltam, mire elindulhattam. Tesóm azzal eresztett útnak, hogy igyak, mert g***meleg van. Hát jó.

Sensei gurult mellettem bringával és mondta az időmet, ami mondhatni silányul indult. Az első 3 km-en 6 perces ezrek mentek, annyi kellett, hogy bemelegedjek. Utána 2*5:30, de ebbe a másodikba esett a Nyugati-felüljáró, amit én, hülye szőke, hogy ne veszítsek időt, felfele és lefele is megnyomtam. Pont ezért (mivel elfáradtam) a 6. km csak 5:50 lett, itt meg elküldtem a kísérőmet, hogy várjon rám a célban, így további részeredményeket nem tudok, de érzésre sikerült 5:30 környékére visszaállnom. A sétányon árnyékban, a célhoz közeledve már jó volt, a kis befutó-folyosón kényszerűségből (nem fértem el mellette) félig-meddig lerúgtam egy lányt, így az összidőnk 2:05:41 lett. Ez 5:57-es ezreket jelent, a célkitűzés nem-teljesítését meg az árnyékban 34fokra fogjuk. Ami a legszebb benne, hogy ezzel az idővel is befértünk a 12. helyre a női váltók között (nem, nem 12 csapat volt, hanem 41). Úgyhogy összességében az élmezőnyben tudhatjuk magunkat végülis :)

Utána még jól elvesztettük majd megtaláltuk egymást, elmentem egy castingra, ahonnan bejutottam a következő fordulóba, felfedeztem, hogy a lábamon, a nyakamon és a bokámon rámégett a futócucc mintája, aztán itthon még teleettem magam (fujj a diétámnak, szerdán mérés, de minek), megnéztünk egy filmet, most pedig X-faktor válogatót hallgatok blogírás közben. Holnap futás és kedden indul a kettlebell...