Eseménytelenség

Azért nem írok, mert csak ismételni tudnám önmagam...elborítanak a mostkelldeinkábbtegnapra sulis feladatok, közben castingra járok, meg úszni meg kettlebellre...

Véget ért viszont a Bor Arca választás. A győztes az egyetlen fekete hajú induló lett a lányoknál, a zsűri indoklása szerint azért, mert egy mediterrán típus (kék szemekkel???) jobban illik a vörösborhoz. Hát kösz. Igazán szólhattak volna előre, hogy szőkék inkább el se induljanak. Viszont készült rólam ugye közben néhány jóféle kép, amiket még várok DVD-n, de amint meglesznek, jönnek fel ide is.

Edzés...heti két KB meg egy úszás. KB kurvajó, mindig elfáradok meg izomlázam van, és legutóbbi 2 alkalomra lerángattam a barátomat is, aki konkrétan mozogni nem tudott utána...büszke voltam magamra de még hogy :D Úszás egyre könnyedebben megy, úgyhogy egyre hamarabb unom meg és válik szenvedéssé. Viszont a társastánc mellé most már a salsa is játszik, úgyhogy szépen lassan majd csak alakul belőlem valami...

Most jut eszembe, hogy még nem is számoltam be életem első, 400m híján félmaratonjáról. No hát akkor...Spar Budapest Maraton - Staféta váltó.

Nagyon jó időnk volt, 25 fok, úgyhogy játszott a rövidujjú-térdgatya. 7kor kelés, 9kor találkozó a Hősök terén - egész szép számmal voltunk, 2*3 futó meg 3 szurkoló. Szereztem héliumos lufit, aztán hamar rájöttem, hogy rossz ötlet volt, mert rohadtul nem azt akarja mint én, úgyhogy rábíztam a szurkolóemberekre, hogy őrizgessék :) No, a Lánchídig gyorsan eljutottunk, ott jól szurkoltunk tesómnak meg Ádámnak is, akik az első váltótagok voltak. Roppant sportszerűtlenül átsprinteltünk a futók között a másik oldalra (nem akadályoztam és rúgtam fel senkit, félsiker), eljutottunk a váltóhelyre, elkezdtem melegíteni aztán rájöttem, minek, lesz 21 km-em bemelegedni...

Ádám előbb leváltotta Kriszt, aztán kb 10 perccel később Petra is megjelent...érdekes volt a váltás,én a chipet téptem le a lábáról, ő meg a napszemüveget és az mp3-lejátszót applikálta a fejemre. Aztán kezdetét vette a 2 órás vesszőfutás (höhö).

Az első 4-6 km kifejezetten élvezetes volt. Mivel az Árpád-híd alatt volt a fordító, a tömeg eleje velem szemben futott, így várogattam Ádámékat, lestem, mikor tűnnek fel. Ezzel hamar elment az idő (és néhány km is), végül a Tímár utcai felüljáró alatt pacsiztunk össze. Az Árpádhídig még hajjdejóvolt, nagyjából visszafele a Margit-hídnál éreztem azt először (de nem utoljára), hogy ajjaj. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy az, aki miatt nem lehet értelmes útvonalat találni egy 17.000 embert megmozgató eseménynek, az legyen szíves spontán öngyulladás közepette leugrani minimum a Parlament tetejéről (útlezárások - pénz - támogatás miatt futtatják a jónépet évek óta a rakparton). Lelkileg az, hogy a Lánchídtól az Árpád-hídig, onnan a Lágymányosiig, majd vissza a Lánchídig kell teljesíteni 21 kmt, több mint megterhelő. Konkrétan rohadt unalmas, fárasztó, és egész egyszerűen szar. Pláne, ha végig szembesüt a nap.

A frissítések jók voltak, a locsolások kiválóak, a lábaim szörnyűek, a tüdőm rendben. Igazából van jónéhány rész, amire nem emlékszem, de 12 km után olyan mélyrepülés jött, amire talán jobb is. Amikor lekanyarodtunk a Szabadsághídról, hosszú évek óta először nem lett gyomorgörcsöm és idegrángásom a közgáz (igen, kisbetűvel) látványától. Végre már csak 2 híd volt vissza a célig...itt már voltak átbalettozandó hányások az úton, és a frissítőkön először próbáltam ki a citromot - életmentő volt. A nyákosan összetapadt számból kiverte az édes ízt, amitől már émelyegtem, egyszerűen frissített, amire itt, 17-20km után legalábbis szükségem volt.

Miután végül remegő lábakkal és vállalhatatlan utolsó 1 km-es csoszogás után anya leváltott, villámgyorsan sprinteltünk át a szurkoló- és éppennemfutó-táborral a célhoz (metróval), úgyhogy láttuk befutni a fiúváltót (vagy pont nem? nem emlékszem), aztán megjelent Ádám is (lila szájjal, roppant rémisztően - meg is lett az eredménye, utána sokáig rosszul volt), végül mikor megjelent anya, bemásztunk mellé és 3an egyszerre értünk célba.

Összességében...jövünk jövőre is. Valamilyen távra :) A nettó időnk most 4:16:20, amiből van hova fejlődni. Én valahol 2:10-2:15 között futottam a félmaratont, ami úgy, hogy előtte 3 hétig nem látott a lábam futócipőt, nem egy rossz teljesítmény, pláne, hogy másnap nem volt izomlázam vagy hasonló gusztustalanságok, csak kellemes izomfáradtság.

A legutóbbi esemény azonban nem ez, hanem az életem kétkerekű párja által szervezett Liget Criterium bringásverseny...de ha már van miről írnom, ezt majd megírom holnap :)