Liget Criterium

Van az úgy, hogy az embernek összecsúsznak a dolgai egy kicsit. Vagy a feje felett a hullámok. Meg ilyesmi. És van az úgy, hogy az ember AKARJA, hogy így legyen, mert csupa jó dolog történik vele, hiába szenved közben az alváshiánytól úgy, mint egyszeri 9gag-függő vizsgaidőszakban.

Az elmúlt hosszú hétvégém pont ilyen volt. Az egész csütörtökön kezdődött, a szokásos reggel 7-8 KB edzéssel, majd suli, aztán hazarohanás, meló és indulás buliba, ahol egyik csoporttársam-barátom szülinapját ünnepeltük. Innen egész korán (muhaha), hajnali 2-fél3 magasságában sikerült hazakeveredni, amivel nem lett volna semmi gond, ha nem ezen a hétvégén van a szokásos pszichos "tréninghétvége", vagyis péntek-szombat-vasárnap 9-17-ig suli...de azért végignyomtam a pénteket becsületesen, ébren (túlnyomórészt), majd 18-kor végeztünk, így éppen átértem 19-re lakásavatóra. Onnan már fél1re otthon voltunk, jött a szombat...9-18-ig suli, otthon szussz, és fél9kor indultunk is a hétvége fő eseményére...

Engedélyem, tudtom és beleegyezésem nélkül (nem mintha igényelné volna ezek bármelyikét is) ugyanis életem párja szervezett egy eseményt. Pár embernek, szűk közösségnek, mert ugye a bringások szűk kasztokat alkotnak, átfedés, átmozgás nincs - vagyis tényleg csak 20-30 indulót vártak. Maximum. Jó esetben. Hátszéllel (körpályán).

Nos, 21:30 (a staff-találkozó időpontja...eleve csak fontos ember lehetek, ha ide mehetek :D) előtt pár perccel már ott voltunk, de ami a legelborzasztóbb, hogy nem mi voltunk az elsők. 2.5 órával az éjféli fő versenyszám előtt már a Ligetben köröztek az elvakultabbnak tűnők, meg a Miskolcról érkezett társaság (Miskolcról. MISKOLCRÓL.) Lassan befutottak a többiek is, aztán döcögősen ugyan, de beindult a nagyüzem, mi Ancsával jól megkaptuk a matricavagdosást - gondolom a nők-jól-tűrik-a-monotóniát urban legend miatt (FYI: nem, a nők nem tűrik jól a monotóniát). Ekkor lépett mellém az értelmi szerző, és csupán egy elejtett "A regisztrációnál majd adjatok mindháromból" félmondatból derült ki számomra, hogy ez nekem nem egy laza RedBulliszogatós-bringáspasinézegetős este lesz.

Nos, miután kellőképpen lefagytak az ujjaim és felvettem még két réteg termócuccot (ami persze egy órán keresztül még nem melegített), már egész szép tömeg gyűlt körénk, úgyhogy a srácok önkényesen (a mi kontónkra) megnyitották a regisztrációt. Minden olajozottan ment, egész sokáig...túl sokáig :) Elfogytak a küllőkártyák és a kitűzők a nem várt számú jelentkezés miatt.

Amúgy a megállapodásom Ádámmal az volt, hogy ha 3nál kevesebb lány lesz, elindulok, hogy legalább az ajándékokat ki tudjuk osztani. Aztán mivel Jégkirálynővé fagytam, meg csak a RedBull tartott nemhogy ébren, de életben, ezt inkább skippeltem. (amúgy éppen 3 lány volt)

Ami nekem ezeken az eseményeken mindig tetszik, hogy néhány hígagyútól eltekintve mindenki közvetlen, kedvesek és segítőkészek, akkor is, ha még sosem találkoztak. Bár a férfiagyhoz képest is beszűkült témájú beszélgetések nagy részéhez nem tudtam hozzászólni, azért egészen jól elszórakoztattak engem is. Közben sunyi módon titokban elkezdődött a skid-verseny (felgyorsítás után ki tud legtovább "csúszni" megállított kerekekkel, tulajdonképpen fékezve), amiből mondjuk kb annyit láttam, hogy elhúztak előttem az emberek. Rengeteg néző is volt a közel 60 nevező mellett (eltakarták előlem a kilátást), úgyhogy illegál versenyhez képest mondhatni *****sokan voltak :)

Ezután jött a trackstand, vagyis a bringán egyensúlyozás 2kéz-1kéz-0kéz-1láb váltással, amit egy olyan srác nyert meg, akit már a regisztrációkor kiszúrtam...konkrétan 14 évesnek néztem (de kormeghatározásban amúgyis egy értelmesebb csimpánz szintjén mozgok), ráadásul meg is kérdeztem Ancsát, hogy vele aláírathatunk-e felelősségvállalási nyilatkozatot 18 év alatti révén...

A footdown versenyszámban is sokan indultak, alig háromszor hajtottak át a lábamon, és ki a kicsit nem becsüli, ugye...legalább RÁM nem borult senki.

Ezután tekertünk át a rajthoz, ahol már Ádám is indult. A felvezető kör után az első sor fele kiugrott a rajtnál, de hát csak nem akaszthattunk a küllőik közé fadarabot. Ezután 2.5 percenként tűnt fel az egyre inkább szétszakadozó tömeg, sokáig volt szökevény is. Az alsó kanyarban feltűnő 15-20-30 bringás villogó/nemvillogó lámpákkal hát...na az azért istenes volt. Az 5-6. kör környékén elszámoltuk magunkat, úgyhogy majdnem eggyel több körre küldtük el a srácokat, de aztán csak nem, éljen az időmérés és a matematika. A végjátékban voltak útjelző-fáklyák, kockászászló, vijjogás meg üvöltözés...legalább eddigre felmelegedtem, valószínűleg a zászlólengetéstől.

Végül Ádám az első bollyal ért be (dekisügyes), kb az 5-6-7. helyen...az első 3mal is gondban voltunk, mert irgumburgum akkor értek utol egy másik csapatot és nem tudtuk, ki hol mit miért hányadik...de végül nagyon tisztességesen bevallották, mint az adót.

Az eredményhirdetésre már nem annyira figyeltem (lezuhant az adrenalinszintem és állva képes lettem volna elaludni), a pezsgőlocsolás azért megmaradt, utána pedig egy darabig a többiekkel együtt, majd egyedül szépen hazáig tekertem. Na ez volt az igazi életveszély, lévén semmire nem emlékszem a hazaútból, csak arra, hogy milyen útvonalon mentem...végül fél3ra értem haza és fél4ig nem sikerült elaludni...így a vasárnapi tréningnek már 3 napos alváshiánnyal, és 3 óra alvásidővel vágtam neki. Bár a vasárnap délutánt és hétfőt kb végigaludtam, még elférne a bioritmusomnak 1-2 szabadnap. Kész szerencse, hogy 2 hét szünetem lesz.

PS: A legközelebbi ilyen körbekörbén elindulok.