Ma randiztam Bencével a Hősök terén 8-kor, nem egészen 23 perccel a találkozást követően pedig búcsúzóul dobott még egy gúnyos mosolyt "ennyit a Ladycamp csapatról" mondattal, aláírom, tök jogosan. Már a vár gondolatától is sírva fakadt a lelkem.
A mai 8 km-ből végül rettentő satnyán 6 lett teljesítve, egy kisebb fajta meghalással a Clark Ádám tér magasságában (4 km, cöh), majd 2 km hazakocogással kullogással megfejelve. (Megmondta a pedóméter.) Demegmondtam tegnap Syreninek, hogy elkiabálta a DONE kifejezést.
Írhatnék kifogásokat, úgymint egész nap dolgoztam, álltam, alig ettem, tegnapi spinninggel túlhajtottam magam, de nem teszem.
Satnya vagyok és kész, tudok róla, megerősítést nyert. Bence sokkal jobb állapotban van nálam, ezúton is respect neki és utólagos elnézést kérés a kötekedésemért, sosem lennék képes arra, hogy ennyire odafigyeljek arra, hogy mikor, mit és mennyit eszek, mennyit mozgok, s nem is szeretnék. (S amúgy ezúton is köszi a bíztatást, és tudom, hogy az amúgy sem magas renomém a béka segge alá zuhant a szemedben, jóvá fogom tenni. :))
A helyzet az, hogy kicsivel több, mint 5 éve semmit, az égvilágon semmit nem sportoltam a napi fél-1 doboz cigin kívül. Azt márciusban letettem, majd vizsgaidőszakban vissza (fail, bár nem számít, de jóval kevesebbet), s most újra nem. Kevesebb, mint egy éve műtötték a térdemet, az előző őszöm-telem a gyógytornáról szólt, majd az első engedélyezett alkalommal padlóra is küldtem gyorsan, amiért fél évig küzdöttem, s nem az igazi továbbra sem, bár javul szépen lassan. Áprilisban vették ki a csavarokat, tehát kevesebb, mint egy hónapja sportolhatok legálisan, anélkül, hogy bármi is piszkálná bármelyik oldalról is a bőröm, s még így is marhára tartok tőle, hogy túlterhelem, vagy lesz valami helyrehozhatatlan gebasz, de nem élhetek mindig rettegésben, szóval ezért próbálok egyelőre a szintemnek megfelelő mozgásokat csinálni, amit ma nagyon túlkalkuláltam azzal, hogy majd bírni fogom a tempót. (Sosem voltam egy türelmes fajta, bár mostanában sokat fejlődtem-szerintem.)
Tanulság: nem fogom erőltetni a futótárs kérdést. Tartom a saját tempómat, nem kell bizonyítanom senkinek magamon kívül. A másik pedig amit a buksiba kell vésni: TÜRELEM. Senki nem lett maratoni futó egyik percről a másikra. Attól, hogy beiktatok 2 pluszedzést, nem fog jobban menni, sőt. Meg kell próbálni reálisan felmérni a mitbírsz? kérdést, s ahhoz képest tenni a dolgom, nem ahhoz, hogy mit akarok bírni, mert az egy teljesen más kérdés.
Szóval félmaraton váltó áll, s plusz cél lefutni Bencével a szokásos körét :).
És mivel tegnap rákattantam a Tarzan soundtrackre, és a mai nap akkor sem szegi kedvem, ezért:
Ui.: Hazafelé barackszínű felhők voltak az égen... :)
Utolsó kommentek