Nem alakult eddig valami fényesen a mai napom.
Reggel felkeltem edzeni, aztán 1700m megtétele után elkezdett liftezni a gyomrom. Szégyen vagy sem, felismerem a hányinger és a másodpercekmúlva-hányás érzése közti különbséget, így életemben először (16 év után) edzés közben kimásztam a medencéből, és újabb tapasztalatra tettem szert a saját testemmel kapcsolatban. Mégpedig, hogy a sok kaja-sok izgalom-kevés alvás-sok bukóforduló kombót a gyomrom úgy tolerálja, hogy felmondja az előző napi menüt, mint stréber kisiskolás a házifeladatot.
Miután szó szerint kidobtam a taccsot, még visszamásztam levezetni, így 2500m-t sikerült ma teljesíteni. A gyomrom továbbra sem volt (van) az igazi, bár a forgás már eltűnt, de fáj. A futóedzést ki is hagytam, inkább aludtam, délután bringát majd még meglátom. Futni, ha jobban leszek elmegyek egyedül, 6*200m volt, résztávedzés.
Mivel jövő csütörtökön titkos jelenésem lesz, addigra igazán nagyon szuperül kell kinéznem. Egy hetem van, hogy az elmúlt évtized legnagyszerűbb formájával rukkoljak elő, mind agyilag, mind kinézetileg. Végre valami, ami eltereli a figyelmemet...
Utolsó kommentek