Nem alakult eddig valami fényesen a mai napom.

Reggel felkeltem edzeni, aztán 1700m megtétele után elkezdett liftezni a gyomrom. Szégyen vagy sem, felismerem a hányinger és a másodpercekmúlva-hányás érzése közti különbséget, így életemben először (16 év után) edzés közben kimásztam a medencéből, és újabb tapasztalatra tettem szert a saját testemmel kapcsolatban. Mégpedig, hogy a sok kaja-sok izgalom-kevés alvás-sok bukóforduló kombót a gyomrom úgy tolerálja, hogy felmondja az előző napi menüt, mint stréber kisiskolás a házifeladatot.

Miután szó szerint kidobtam a taccsot, még visszamásztam levezetni, így 2500m-t sikerült ma teljesíteni. A gyomrom továbbra sem volt (van) az igazi, bár a forgás már eltűnt, de fáj. A futóedzést ki is hagytam, inkább aludtam, délután bringát majd még meglátom. Futni, ha jobban leszek elmegyek egyedül, 6*200m volt, résztávedzés.

Mivel jövő csütörtökön titkos jelenésem lesz, addigra igazán nagyon szuperül kell kinéznem. Egy hetem van, hogy az elmúlt évtized legnagyszerűbb formájával rukkoljak elő, mind agyilag, mind kinézetileg. Végre valami, ami eltereli a figyelmemet...

Nos, a tegnapi napom olyan volt, hogy sírok, ha rágondolok (mikor melyik részére, attól függően más-más érzelmi indíttatásból).

Először is, edzésnek nem igazán nevezhető tekerést és csoszogást produkáltam, inkább ne is beszéljünk róla. Másodszor nagyjából kétnapi kalóriát vittem be (inkább le se írom mit össze nem ettem). Szerencsétlen szervezetem szerintem nem tudja, mi történt vele, de mentségemre szóljon, hogy olyan estém volt, amiért megérte, kellett a hangulathoz a manna.

Akinek erről a srácról mondanom kell bármit, az inkább ne olvassa a blogomat. Köszönöm. Képek és videók.

Utolsó nap. Eseménytelenül telt: futottam 8,7km-t (amit inkább meguntam, mint totálisan kifáradtam), reggeliztem (2 adag müzli, fél adag joghurt, 1 virsli, fél paradicsom), úszást néztünk (közben 1 alma, 3 korpáskeksz), tubáztunk (a képeken majd látjátok, jetski húzza, pattogsz a vízen és próbálsz nem leesni, teljes testerősítésra tökéletes), napoztam, éttermeztünk (kaja nem volt jó, pincérnő 1.0-s és idegen nyelven nem beszélt), dolgoztam kicsit (közben kicsi müzli 1 almával), most pedig feltöltöm nektek a képeket, ahol láthatjátok, miről maradtatok le a tegnapi mérés nélkül maradt mérésnapomon. Legközelebb az utolsó napon, augusztus 8-án kaptok centiket, eredményeket és képeket.

Az van, hogy a hasam továbbra sem tetszik (meg ne kérdezzétek miért, csak nem és ész...nagynak látom továbbra is), de úgy döntöttem, megelégszem azzal, hogy másoknak meg igen. Oldalról egész jók a lábaim, és most, hogy megmostam a hajam, a fejem is egész elviselhetően néz ki. Többet meg ne várjon az ember lánya, ugyebár.

Holnap indulás haza, elvileg pihinap mozgás szempontjából, de majd meglátom, lehet kocogok egy kicsit. Kedden pedig irány az RTL Klub, másfél évvel a jelentkezés és másfél héttel az első nem fogadott hívás után ugyanis tesómmal megyünk a Széfbe castingra. A 40 milliós játszmán a képernyő előtti lépcsőfokon kaszáltak el bennünket, azt hiszem nem vagyunk eléggé szőke hisztispicsák ehhez a műfajhoz. De legalább a másfél évvel ezelőttinél jóval képernyőkompatibilisebb vagyok. Meg a fél évvel ezelőtti 40millióshoz képest is. Hátha ez számít valamit.

Még jó, hogy a horvátoknak is van Aignerszilárdjuk. Meg hogy az egész netes meteorológia az ő kezében van. Ugyanis egész hétre felhős-esős időt mondtak, kivéve péntek-szombatot. Nos, ma péntek van, eddig hétágra sütött a nap (ugye az első napot és az esténként megérkező szemerkélő esőt leszámítva), ma tiszta felhős az ég mindenütt. Úgyhogy ha már a strand kiesett, nyomás városnézés.

Női focivébé volt Németországban, amit végül a Japánok nyertek meg 11-esekkel az USA ellenében. III. világháború nem lesz emiatt, és azért nem őket kapjátok most, mert nem nagyon bukom a keleti nőkre, ráadásul a vb legszexibb csapatának a németet választották (akiket pont a japók búcsúztattak a negyeddöntőben) Bár mivel ők voltak az egyetlenek, akik levetkőztek a Playboy-nak, ez talán kevéssé meglepő...

Reggel úgy döntöttem, nem megyek futni, majd délután. A terv a szokásos döglés volt, abba belefért volna...aztán rájöttünk, hogy mivel a vízilabdás srácok holnap játszanak, holnap nem mehetünk vízesést lesni, így cserebere volt, autóba pattantunk és irány a Krka Nemzeti Park.

She's a mean and crazy dicta, disco diva and you wonder: Who's that chick?

Reggel arra ébredtem, hogy (az elmúlt 10 évemnek ellentmondva) soha de soha nem akarok gyereket. 4 cseh vadállat (2-10 év között elosztva) üvöltött fél 7-től kezdve az ablakunk alatt úgy, mintha nyúznák őket...komolyan egyetértek azzal a sokat visszhangzott költői kérdéssel, hogy ha a továbbtanuláshoz, jogosítványhoz, munkahelyhez vizsgát követelnek, akkor állattartáshoz és gyerekvállaláshoz miért van mindenkinek joga? A gyereket nem megcsinálni kunszt, hanem azt kivitelezni, hogy ne üvöltéssel próbálja elérni, hogy rá figyeljenek.

Nem túlzok, minden áldott pillanatban HISZTIZIK valahol egy gyerek. Nem sír, vagy fáradt, hanem hisztizik. Megdöbbentő, hogy mennyire nem tudják kezelni az önmagukat szülőnek nevező homo sapiensek ezt a színjátékot. A titok nem nagy pedig, amíg tart a hiszti, a gyerekről nem szabad tudomást venni. Az értelmesebbje 3, a genetikailag kevésbé előnyösek 5 alkalom után rájönnek, hogy semmit nem érnek el vele, és leszoknak róla. Jéé. Erre mi zajlik? Babusgatják, üvöltenek vele, de a kedvencem a szomszéd holland család, azok KAJÁVAL TÖMIK a hisztiző gyereket. Végülis, vagy megfullad, vagy étkezési zavaros lesz. Win-win.

A további nevelési katasztrófákról inkább nem írok. Az öltöztetéstől kezdve a helytelen táplál(koz)ásig, elhízott 6 évesektől az overprotected 12 évesekig egyszerűen tanulmányt lehetne írni abból, mit ne csinálj a gyerekeddel. Leginkább ne vállald be, ha nem készülsz rá tudatosan, ha képtelen vagy kihasználni legalább azt a 7 hónapot a "hűha benn a gyerek" és a "hűha kinn a gyerek" között. Pláne ne négyet.

 Ezt írtam egy örökkévalóságnak tűnő másfél hónappal ezelőtt:

 

Két hét. 14 nap.

Nem sok. Tényleg nem. De nehéz mégis.

Nem azért, mert korog az ember gyomra. Nem azért, mert fagyiznak az emberek, mert a Mekibe hívnak a többiek, mert a Fornettis mellett megyek el minden reggel. Hanem az emberek miatt.

Akkor arról írtam, mennyi telt el, mennyire nehéz az emberekkel, hogy nem értik, miért csinálom. Most ugyanennyi van még vissza. És mindaz, amit akkor leírtam, kísértetiesen hasonlít arra, amit most érzek.

Ha úszó vb, akkor Ryan. Hiába szerepelt már a blogon, külön posztot érdemel...mert csak.

A 27 éves amerikai hát- és vegyesúszó sokáig volt 2.számú úszó a robotember mögött. Jelenleg a 200m vegyes (rövid- és hosszúpályán), 400m vegyes (rövidpálya) és a 4*200 gyorsváltó (hosszúpálya) világcsúcstartója. A legnagyobb erőssége a forduló utáni hihetetlen erős lábmunkája, amivel elképesztő sebességre tesz szert és versenytársainál messzebb jut a víz alatt. A rövidpálya-specialistának két nővére és két öccse van.

Miután egy órán át kerestem használható Eurosport stream-et (mégiscsak úszó VB van na) (ezer hála Dávidnak érte), végül 11:30-kor indultunk el tesómmal futni. Családunk egyetlen férfi tagja délelőtt már volt terepfelderítésen, illetve a gmap-pedometeren is megnéztem, merre lehet menni.

Nos, a kínálat legalábbis szegényes. Városba/faluba nem szívesen futok be, pláne külföldön, járda sehol sincs, így az út mentén kellett mennünk mindenképpen. Ami azonban rosszabb, hogy maximum 3-3,5km-t tudunk körben vagy egyirányban futni. Jobb lenne, ha lenne egy 6-8-10kilis kör, de hát semmi sem lehet tökéletes.

Tehát elindultunk 11:30 magasságában, mikor máskor, mint a frissen beköszöntött 30fokban. A tegnapi vihar nem múlt el nyom nélkül,elég erősen fúj a szél továbbra is, úgyhogy attól függően, milyen irányba futottunk, vagy orbitális pofaszelünk, vagy fullasztó, betonszagú 30fokunk volt. Kiképzőtábor. Nyami. 

Előrebocsájtom, ha ilyen idő lesz, kénytelen leszek Schwarzeneggerre gyúrni magam egy hét alatt. Az egy dolog, hogy egész úton idefele szakadt az eső, hogy aztán beetessen bennünket a napocska, és hagyja, hogy bebarangoljuk az egész komplexumot.

Van 7 étterem, 8 bár, animáció, tengerpart persze, programok, kirándulások, kalózhajó kalózbolttal, mini dalmátfalu, csúszdák, wellness & spa meg mindenféle csoda. Persze van, amit aranyárban mérnek, de egyik nap muszáj tengeri herkentyűket ennem. Meg így is költöttem 190kunát egyheti netre, de elvileg minimum a duplája visszajön melóból. Tiszta üzlet.

Akkor kaják...eddig ma: 2 puffasztott rizs+2 szelet sonka+kicsi sajt, 1 alma, 1 szelet ponty+3 csirkemáj+2 kovászos ubi+kicsi káposztasali, 1 alma+1 barack. Figyelembe véve, hogy 5:20 óta fennvagyok, nem vészes. Mozgás...elhoztam a súlyzóimat, este tornázom. És akkor vissza is kanyarodtunk a düh tárgyához...

Szakad az eső, max 20 fok van és orkán erejű a szél. Az előbb ránk szakadt az elősátor...ez így cseppet sem mókás. Összezárva 20nm-erre 3 másik emberrel egy hétre...mondom én, hogy Svarcinéni lesz belőlem :D

Három napja terveztem hegyre menni. Tologattam, tologattam...féltem tőle, na. Ehelyett csütörtökön ugye tempót mentem, tegnap meg...inkább semmit, mint valamit. Be se írtam edzésonline-ra.

Ma is így indultam neki...tudtam, hogy el kell mennem futni, tudtam, hogy muszáj mozognom, de halogattam, hátha leszakad az ég, hátha leesik a hó, hátha...rettentően ellustultam azt hiszem. Aztán miután már nem volt mit pakolni/dolgozni/nézni a TV-ben, végül az billentett át a holtponton, hogy a barátomat most két hétig nem látom, és ez plusz egy órát jelentett vele (óderomi). Úgyhogy végül összekaptam magam, eltekertem hozzájuk, ott közlekedési eszközt cseréltünk és uccu.

Reggel mikor felkeltem, hegyre futást terveztem. Aztán dombot. Aztán síkot. Aztán rövid síkot. Aztán...mire továbbgondoltam volna, rásandítottam időképre, mindenhol esőt mutatott a környéken. Na akkor ASAP indulás, mielőtt leszakad az ég.

Nem jött össze. Konkrétan ahogy kiléptem az ajtón elkezdett csöpögni, de nem vagyok cukorból, az első futásom a programban is esős volt. Nem mentem messzire, inkább körvonalban, hogy bármi van, hamar hazaérjek. Átáztam, no para, azért meleg van. Ekkor feltámadt a szél, én elkezdtem mocskos módon fázni, majd a belső szerveim jelezték, hogy most és azonnal szeretnének méregteleníteni. Rohanás haza...

Közben azért sikerült kb 4 km laza futás, amibe 3 sorozat lépcsőzés is belefért. 130 lépcsőfok, ebből kb 50 taposós, 40 egylépéses, 30 nyújtott lépéses és 10 kétlépéses, vagyis totál ritmustalan és pulzusemelő az egész. Nem ment rosszul, de jól se. Átmozgatásnak tökéletes, holnap viszont muszáj valami komolyabbat teljesíteni, lehetőleg tornával megspékelve.

 Mert reggel ez szólt a rádióban, miközben reggeliztünk, s amúgy is... Egész nap ez ment a fejemben...

Mert ezt a számot muszáj volt meghallgatnom ma többször is, nem rajongok Shakiráért, de itt megfogott a hangja. Miguel Bose pedig mindig király, a spanyol nyelv pedig gyönyörű.

Ezt pedig azért, mert ma meghalt a cica, akit szerdán mentettem... Bármennyire is gyorsan cselekszünk, egy pár napos jószágot életben tartani szinte lehetetlen, pedig nagyon gyorsan szoptatós anyacicához került...

És az 53. napon...

Reggel belenéztem a tükörbe és úgy döntöttem, centizek, mérhető adatokkal támasztom alá, amit itt leírtam. (igen, ennyire látványos volt)

Ma reggeli eredmények (mellette zárójelben az, amit 3 napja mértem)

Súly: na ezt  nem tudom megmondani...ráálltam a mérlegre 58.9, fényképgépért kimegy (ezt meg kell örökíteni), redőny felhúz, újra rááll, 59.8...úgyhogy inkább sötétben méreckedjetek, a fénynek súlya van. (59.7)

Mellbőség: 88 (88)

Derékbőség: 64.5 (67)

Haskörfogat: 77.5 (80)

Csípő: 95 (95)

Comb: 56 (56.5)

Kar: 24 (24.5)

Ennyit számít felsőtesten az, hogy a nő éppen milyen napon mér...a mellbőségem maradt és a korábbiakhoz képest nőtt is, de ez azért van, mert az úszás miatt 1-2centit már szélesedett a hátam. A comb-csípő is fogyott a 3 nappal ezelőttihez képest, hogy is mondjam...akkor felülről, most alulról súrolom ugyanazt. Vagy vége a hisztimnek és másképp látom. Az is lehet. De a ma reggeli 58.9 a mérlegen azért megdöbbentő volt...14 évesen voltam 56, 16 évesen 60 környéke, azóta nem volt ilyen...elérhető a cél, úgyhogy most 2,5 hétig még jól belehúzok, ma várnak a hegyek...de ha nem megyek le 58-ra, azt se bánom. Persze jó lenne, de jobb lenne, ha még-még 1-2 centi mindenhonnan faragódna, akkor kiegyeznék "csak" azzal is, hogy 5-össel kezdődik a súlyom :)

Ma a Sanghaj vizes VB 4-szeres érmesét, a szinkronúszó orosz Natalia Ischenkot csodálhatjátok.

A szinkronúszás általában támadások kereszttüzébe kerül amiatt, hogy "ez nem sport", de azért maradjunk annyiban, hogy ezeken a lányokon nem ez látszik. Az úszás és balett mellett nem kevés erő kell ahhoz, hogy a vízből támaszték nélkül kilökjenek egy embert...

Natalia 25 éves, 2008-ban olimpiai bajnok volt. Kínában két egyéni, egy páros és egy csapatszámban diadalmaskodott (az egyéni számokban kivel úszott vajon szinkronban?)

Tudom, sok poszt született már arról, hogy miért ne higgyünk a neten kerengő diéták szavának. Ma viszont a FB egy új app-ot dobott fel az oldalamra, a Fogyókúra Cikkpress szemetelte tele az üzenőfalamat, míg le nem tiltottam. Abból is az első a citromdiéta volt.

Tulajdonképpen maga a koncepció nem rossz, egyetlen probléma van vele: ez pedig a kőleves-effektus. 

Mert ugye: a citrom aztán olyan csodaszer, hogy hajjaj, ha iszol mellé 2-3 litert, egészségesen étkezel és sportolsz.

Ma reggel úszóedzés...hát...kár volt ezért felkelni. Egyfelől esett az eső, hideg is volt, ráadásul mivel szombaton a többieknek verseny, ezért gyorsítás volt...25m-eket úsztunk, meg néhány teljeserőt, összesen alig 1600m-t. Elfáradtam, persze, de azért na. Ráadásul az edzés 15 perccel később kezdődött és technikai okok miatt edző híján volt, hogy perceket álltunk a falnál...rohadt hideg volt, fáztam, és ha fázom, lemerevednek az izmaim. Nem volt jó.

Viszont futás...mivel úgyis hosszúfutás volt előirányozva mára, úgy döntöttem, nem megyek le a szervezett edzésre. Egyfelől szakadt épp az eső, másfelől úgyis csak annyi lett volna az instrukció, hogy indulj el és 50percig fuss akármerre, azt meg itthonról is tudom kivitelezni. Jól el is aludtam, úgyhogy 11:30kor indultunk neki tesómmal a 8kilinek. Eddigre eső elállt, felhők szakadoznak, az egyetlen para az volt, hogy kb 80-85%-os volt a páratartalom. Plusz mivel a szervezetem löki ki a megkötött vizet, így duplán izzadtam, mint egy versenyló.

Súly: 59.7 (60.5, 61.2, 63.3, 64.7, 68.3)

Mellbőség: 88 (87, 89, 90, 94, 94)

Derékbőség: 67 (65.5, 67, 68, 71, 74)

Haskörfogat: 80 (79, 81, 83, 86, 86)

Csípő: 95 (97, 98, 100, 101, 104)

Comb: 56.5 (57, 58, 58.5, 60, 63)

Kar: 24.5 (24, 24.5, 24, 27, 29)

A magyarázat a plusz centikre egészen egyszerű: nőies napjaim vannak. Tele vagyok vízzel, pár nap múlva ez már nem így lesz. Remélem. Hízni ugye nem híztam, az meg, hogy ennyi edzés mellett izomból fogyjak, aminek a helyét háj veszi át, és ezért nőnek a centijeim, de csökken a súlyom, valószínűtlen. Csípőből ugye fogytam, vagyis minden ok, csak a felsőtestem puffad...

Na meg tegnap olyan 500kcal-lal többet vittem be, mint ami diéta szerint elő volt írva (az elmúlt 3 napban egyfolytában ennék, kívánós is vagyok, megőrülök tőle...hülye menses), úgyhogy cserébe tornáztam (kipróbáltam a csuklósúlyaimat, királyságosak), meg amúgyis általában túlteljesítem a bevitt/ledolgozott tervet.

De. 60kg alatt vagyok, 6 év után először. Konfettizápor. Ezt kéne tartani és formálódni még egy kicsit. Remélem egy hét Horvátország nemcsak anya felügyelete meg a lebarnult bőröm miatt fog rám karcsúsítólag hatni - hosszúfutásokat és némi medencében-úszást tervezek. Meg tornát, mert az nekem jó.

Fényképek most nem jönnek, technikai okok miatt. Majd legközelebb jobban meglepődik mindenki legalább :)

A bringázásról írtam már egy szakavatott szemek szerint is helytálló összefoglalót, így most jöjjön az igazán hazai terep, az úszás. A futást, mivel alap kardióedzésnek kell lennie, ezért a végére hagyom, valószínűleg több részre is szedem. De csapjunk is akkor a lecsóba.

Azt hittem, könnyű lesz megírnom ezt a cikket így 16 év klórban ázás után, de rájöttem, annyira alapvetővé és egyértelművé vált minden, hogy pont ezért lett nehéz. Így fokozottan kérlek Titeket, hogy ha bármi kérdésetek van, valami nem egyértelmű, vagy edzésekkel kapcsolatos további tanácsokra lenne szükségetek, írjatok. 

Az első és legfontosabb dolog: meg kell tanulni úszni. Nem másoktól ellesve, nagymamától, kistesótól, hanem szabályosan, edzőtől, tanfolyamon, akárhol. Az úszótechnikákat egyetlen okból nehéz szemmértékre elsajátítani: hogy a mozgás lényegi része nem látszik, mivel a víz alatt történik. Megpróbálom gyorsan összeszedni, mik a lényeges momentumok, de mielőtt edzést építetek rá, MINDENKÉPPEN szükség van a szabályos technika elsajátítására. Anélkül duplaannyi energiával feleannyi eredményt sem lehet elérni, elmarad a sikerélmény, lohad a lelkesedés...áldozzatok rá pár hónapot, míg megtanuljátok. Megéri. 

Nem ment, elment, nem ment - az elmúlt 3 edzés tapasztalata.

Bringán időfutam-jellegű edzés volt a terv, de mikor a pályára kifele menet 35+ átlagot repesztett az eleje, elkezdtem érezni a Balaton minden kis emelkedőjét a lábamban. Tekertünk így némi lazát, de a gyorsakat már nem bírtam - vagyis tudtam volna csinálni, de őszintén szólva nem akartam magam szétszakítani.

Az úszás nem volt rossz, a bemelegítés már határozottan jobban megy :) 300 métereket úsztunk ma időre, 4:55 körül mentem, igazából a 4:30 lenne megfelelő, de majd jövőre. Úgyis be kéne vezetnem, hogy hajnalban ha belefér az órarendembe, suli előtt lejárjak Csillaghegyen. Back to basics.

A futáshoz meg ma nem volt kedvem, az az igazság...hosszú lett volna, 4km futi, 2 km séta lett belőle...nem ment (volna) rosszul, de fáradt vagyok. Jólesett a napon csak menni. Majd este cserébe kicsit gyúrok pocakra, az úgyis kell.

Van az úgy, hogy az ember lányát rossz útra viszik a barátai. És van az úgy, hogy az ember lányát hosszú, tervezetlen, hegyes-völgyes útra viszi A barátja.

Hazaértünk tehát a Normafáról, féléjfél magasságában. Nekem még semmi cuccom nem volt összepakolva másnapra, így ASAP elkezdtem összerámolni. Bringásgatya, bringáskesztyű, ruha, strandfelszerelés, bringásmez...szépen lassan alakult a dolog. Terv szerint egy ideig mentem volna velük, aztán vagy megfordulok és hazatekerek vagy felszállok egy vonatra, ami visszavisz a kiindulópontra, Balatonmáriafürdőre. Pont ezért, mivel várhatóan legalább 40-50kilit tekerek, vettem magamnak némi Jóreggelt-kekszet és müzliszeletet. Miért pont ezeket?

Semmiképpen se csomagold el a túróscsuszát, felejtsd el az olyan ételeket, amiket normál esetben tolnál. Stresszhelyzetben nem szabad ilyen kajákkal, emésztéssel tovább terhelni a szervezetet. Könnyen felszívódó, nagy energiatartalmú dolgok a barátaid. Csoki például nagyon jól tud jönni, de ugye ilyen melegben három perc alatt szublimál a zsebedből. Ezt a problémát hidalja át a müzliszelet. Ugyanazt tudja, de nem folyik el. Esetleg ugyanígy jó lehet a Jó reggelt! szelet. Nem véletlenül látsz szinte minden sportban frissítéskor banánt. Magas Ca és Mg tartalma megelőzi a görcsölést és tápanyagként is szolgál. (forrás)

Hazaértem a hétvégéről, de annyira máshogy alakult, mint terveztem, hogy két külön posztot is írok róla rögtön :)

Pénteken 17:15-kor léptem ki a lakásból, 18:00 magasságában már ott is voltunk a Budapesti Kongresszusi központnál életem kerékpáros párjával. Elmentünk a BAH csomópontig enni venni, aztán időre vissza is értünk a nevezéshez.

Shantont épp a cipőtesztnél találtuk meg, mi elmentünk, leadtuk a nevezést. Nagyon szép fekete volt a Normafás egyenpóló, meg ugye megkaptuk a buszjegyünket is, amivel a szupertitkos rajthoz vivő szupermenő buszokra lehetett (majd) felszállni. 

Sanghajban elkezdődött a vizes VB, egyelőre a műugrók kockás hasát nézegethetjük - jöjjön is a 2008-as olimpia toronyugró aranyérmese - 2000 óta az egyetlen olimpiai győztes ugró, aki nem kínai.

Matthew Mitcham ugyanis ausztrál, és alig 23 éves. Az olimpiát a valaha volt legmagasabb olimpián elért pontszámmal nyerte, mégpedig 1924 után először szállítva műugró aranyat hazájának. Egyike a kevés nyíltan meleg olimpikonnak - 2008-ban a 11028 atléta közül csupán 11-en voltak ilyenek.