Nem is nagyon mennék bele, az értékeim kb ugyanazok, de a kajára teljességgel oda-nem figyelés után ez várható is volt. Hétfőig ilyen téren már nem erőlködöm, ez abszolút bukta most, valahogy egyáltalán nem vagyok motivált...találnom kéne motivációt, ami a múltkor megvolt, most viszont elveszett...bízom a suli nyújtotta rendszerességben, bár az, hogy tulajdonképpen heti 2 nap van sulim, sokat nem fog segíteni...kéne találnom valami 8órás melót szerda-vasárnapra, minden szempontból kifizetődő lenne.

Van viszont izomláz a hasamban és a vállamban, juhú! Piccs, nem számítottam nagy változásra, hiszen látom magam, de azért ez most mégis szar volt. Talán ez lök át a tunyaságon...remélem.

No, hajnalban 5:45-kor sikerült felkelnem, gyors (támolygós) készülődés, majd laza 20 perc séta a konditeremig esőben és szélben (ójee). Az egész hely is 7-kor nyit, így mikor odaértem, még töksötét volt az egész, de értelmes nőhöz illően nem rángattam meg az ajtót - a türelem rózsát terem. Jött is egy nyanyus 6:55 körül, majd magyarázott valamit valakiről, hogy ilyenkor már itt szokott lenni...mint kiderült, a recepciós csajsziról beszél, aki riasztótlanította is nekünk a helyet, majd az asztaloknál lecsüccsentem várakozni.

Maga a hely egy szocreál művházból lett kialakítva így ránézésre, elég ocsmány narancssárga festéssel. A konditerem relatíve nagy(nak tűnt az én avatatlan szememnek), az öltözők kulturáltak, és van egy tükrös terem, ahol végül edzettünk. Az edzést tartó srácon (továbbiakban Krisztián) kívül hárman voltunk: egy nagydarab, fogyni kívánó srác, egy negyvenes, izmosodni kívánó pasas, meg én. Na bravó. Előzetesen reménykedtem, hogy így fog kinézni a dolog, erre ezt kapom...

Mit mondhatnék...elfáradtam :)

6:45-kor keltünk, nagy nehezen lenyomtam egy fél mézeszsemlét és irány Shantonnéni, lepakolni miegymás. Oktogonon, ahol begyűjtöttük tesómat, már gyűltek a rajtszámos és/vagy futócipős emberkék, és alakult a hangulat. Az izgalom ránk is átragadt, ez abban mutatkozott meg, hogy minden cseppet sem vicces dolgon sírva röhögtünk. Egy órával a rajt előtt értünk ki, már tele volt a liget, megfejtettük a rajtszámok titkát (félig...a zöld a triós, a fekete az egyénis, de volt piros és fekete párbanfutós is...na itt megakadt a szöszicsapat-logikája).

Az egész ott van elrontva, ahogy a gyerekekkel bánunk. Érzelmileg egészséges felnőttet kinevelni a mai világban elég nehéz, a mi generációnk meg pláne furcsa behatások között keresi a saját útját. Okolhatjuk érte a szüleinket, fogadkozhatunk, hogy mi másképp fogjuk csinálni, de az ember egyszerű lény. Azt csinálja, amit tud. Azt tudja, amit megtanult. Azt tanulja meg, amiről mintája van. A pozitív gondolkodás, az edzések közbeni mantra lényege is ez...valaminek a hiányát csak úgy tudjuk elképzelni, ha odaképzeljük azt a valamit is. Akár egy lábgörcsről, akár a szüleink hibáiról legyen szó, a nem nem célra vezető.

Ha az orvos azt mondja az oltásra váró gyereknek, hogy Nem fog fájni, akkor ezzel 

• átveri, és a gyerek egész életében tartani fog az orvosoktól
• csökkenti a gyerek várakozásait (hisz az orvosnak), így még erősebbnek érzékeli a fájdalmat
• ugyanakkor pánikol is, mert a nem-fájáshoz először el kell képzelnie milyen, ha fáj

Ha azt mondogatom magamnak, hogy nem fog begörcsölni a lábam ahelyett, hogy lazák az izmaim, vagy ha azt mondom, hogy sosem fogom ledagadtozni a gyerekemet ahelyett, hogy megfogadnám, hogy következetesen sportra nevelem és dicsérem, ugyanezeket a fenti hibákat követem el.

Nos, eddig nem haladok rosszul.

Futottam két nap alatt 21.5 km-t, (12 tegnap, ma 9.5) tartani tudtam a 6 perc alatti ezreket (5:50 környéke). A lábaim továbbra is érzik a szombati hegymászást, úgyhogy holnap úszni kéne eljutnom. Necces. Megnéztem a futandó útvonalat Trióra, egyre inkább várom, és kevésbé tartok tőle. A legnagyobb bajom megint pszichés (már a Spar maratonra gondolva), ugyanis hiába bírnám a futást, egyszerűen megunom. Persze, ott más lesz, de edzéseken muszáj lenne 15-16km-ig felmenni (vagy tovább), amit nem tudom hogyan fogok kivitelezni. Edzéspartnereket várok hosszúfutásra. Jelentkezni kommentben lehet.

Kettlebell egy hét múlva, izgi lesz. Csütörtökön szeszelés. Az is.

A kaja nem az igazi, lévén ma kicsit felborítottam annak köszönhetően, hogy a reggelit és tízórait egyszerűen átaludtam. A bioritmusom eltűnt, este 10 és hajnali 3 között működök. Ezért délután kicsit többet ettem, bár még mindig nem sokat (1 tonhalkonzerv, 1 paradicsom, 1 jóreggeltkeksz, 100gr áfonya, 100gr olajosmag , 1 fehérjeturmix az egész napi adag). A fehérjéből lassan kifutok, akárcsak az L-karnitinből (meg hétvégén mosógépből is), úgyhogy jó lenne ha végre hónap vége lenne fizuilag.

Holnap reggel jelenésem lesz (nem tudom mit vegyek feeeel), aztán még egy csomó intéznivaló...de legalább végre történik valami. Ezért félek, hogy az uszi nem fog beleférni, de hátha. Ha nem, akkor laza 3-4km kocorászás sok sok nyújtással.

Atlétika világbajnokság van kéremszépen, márpedig ha atlétika, akkor ezt a 25 éves droidot lehetetlen megkerülni.

A jamaicai világcsúcstartó 2007-ben robbant be a felnőttek között az oszakai vb-n (második lett). Innentől kezdve nem volt megállás, versenyről versenyre döngette a saját világrekordjait, rendszerint 2-3métereket verve a mezőny többi részére. Sprinterekhez képest nagyon magas és inas, és a teljesítményét elmondása szerint a nagymamája lekvárjának köszönheti. A veretlenségét továbbra is őrzi, bár az utolsó versenyén nem éppen úgy, ahogy azt korábban gondolta...

No, lemértem magam. Odáig nem másztam vissza, ahonnan indultam, csak majdnem. Félútig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy derékról és hasról (meg sajna mellből is) 2-3 centi le fog menni az éppen aktuális mensi miatt, és kb 1.5kg is, de még így is elég megdöbbentő, hogy 3 hét totális punnyadás mire képes. Zárójelben a célok, képek este.

Súly: 63.3 (58)

Mellbőség: 91 (88)

Derék: 69 (62)

Has: 83 (77)

Csípő: 95 (90)

Comb: 58 (53)

Kar: 24 (24)

Szokás szerint a has-derék vonal lesz necces, de volt már 79-64, és 2 hónap alatt simán lemegyek odáig. Remélem. Sulikezdésig, vagyis 2 hét alatt 2-3 kéne mindenhonnan, az már vállalható.

Jövő héten kezdődik a kettlebell, 12-én a tánc. Az uszodában csak gépekkel lehet beszélgetni (telefonon), így nem tudom, mikortól lehet menni hajnalban...meg ugye továbbra sem tudom az órarendemet (majd jövő hétfőn), de elvileg kedd-csütörtök napközben is beleférhet.

Többet egyelőre nem tudok mondani...ma még nem ettem semmit, de mindjárt megtöröm ezt egy barackkal. A tegnapelőtti családi túrától (1200m szint az Alpokban) irgalmatlan izomlázam van, úgyhogy ma átmozgató futással indítok, kb 5-6km. Let's make it real.

Nos, a karmám jobban tudja mit akarok, mint én magam. Néhány jól irányzott balegyenessel küldte padlóra az eheti próbálkozásaimat is, úgyhogy ma relaxálás (értsd: zombi üzemmód) közben megállapodtunk arról, mi legyen a következő lépés.

Alig 2 hét múlva kezdődik a suli, ami (ha sikerül felvennem az óráimat) tulajdonképpen hétfőn és szerdán jár majd reggeltől-estig elfoglaltsággal. A többi napom (relatíve és néhány tömbösített kurzustól eltekintve) szabad lesz. Ugyanígy két hét múlva kezdődik újra a tánc, hétfő esténként. Kentvéjt.

A terv az volt, hogy a kettlebellt tesómmal kezdjük, de amilyen órákat találtam, azok mind hétfőn és szerdán vannak (mikor nekem óráim), vagy kedden napközben, amikor (ha jól tudom) tesómnak. Így sajna marad a kedd-csütörtök reggeli kurzus egyedül, mégpedig szeptember első hetétől, de ez még változhat, ha találunk más időpontot és helyet, ami mindkettőnknek jó. Holnap felhívom az uszodát is, hogy mikortól állnak át téli szezonra, ugyanis nyáron 8-20 között, míg télen 6-20 között vannak nyitva. Remélem a szeptember náluk már télnek számít, akkor két hét múlva kezdhetem a suli előtti bejárást oda is.

Tápai Szabina 25 éves kézilabdázó, jelenleg a Vác csapatát erősíti. Édesanyja nyomdokaiba lépve, 9 évesen ismerkedett meg a sportággal, melyben több korosztályos nemzetközi helyezése is volt. Hétfői szépfiúnk, Kucsera Gábor ex-kedvese jelenleg a Csillag Születikben feltűnt Bad Boyz tánccsapat frontemberével jár, és segítette az Appril Project felkészülését is. Játszott Franciaországban is, azonban nem a gasztronómiájáról híres ország, hanem az olaszok konyhája áll hozzá a legközelebb.

Most, hogy beköszöntött a nyár, alaposan felborult a menetrendem. Egyszerűen amikor időm lenne kimenni futni, akkor 35+ fokok vannak, és bár elgondolkoztam rajta, hogy egyszer lemegyek, de mivel már a puszta létezésben is leizzadok, annyira nem tűnt jó ötletnek.

A kánikulában futás ugyanis nagy eséllyel többet árt, mint használ. Persze, persze, újabb kifogás, mint a ferdén süt a nap, meg mellém szállt le egy galamb, de ez most tényleg igaz. Az összes környezeti tényező közül a melegben futás a legveszélyesebb. Hideg ellen ott vannak a termocuccok, szél és víz ellen is fel lehet öltözni, de a meleg...azt a legnehezebb kivédeni.

Egy futó a nyugalmi állapotánál harmincszor több hőt termel. Hűvösben ezt a hőtöbbletet a szervezet hamar leadja a bőrön keresztül izzadással és hőkisugárzással. Hőségben a környezet és a levegő magas hőmérséklete miatt a hő nem távozik olyan könnyen. Ha valaki a kánikulában keményen fut, annak megvan az esélye arra, hogy a szervezete túlmelegszik.

Van itt ez a cikk. Elgondolkodtam, mennyi tévhit van a mozgás közbeni frissítésekkel kapcsolatban, vagy akár az előtte-utána ajánlott enni-és innivalók körében, úgyhogy gyorsan összefoglalom a lényeget.

Mozgás előtt

Mozgás előtt közvetlenül már nem nagyon ajánlott enni. Az emésztésért ugyebár másik idegpálya felel, mint a mozgásért, és a szervezet mondhatni nem tudja kezelni, hogy akkor most emésszen és lassítsa az egyéb működéseket, vagy pedig meneküljön és aktivizálja az izmokat. Természetesen még a régről maradt beidegződés miatt az lesz, hogy menekülni fontosabb, úgyhogy minden vér az izmokba áramlik, ennek hatására viszont az emésztés lelassul. A vége gyomorfájás, puffadás lehet, ahogy a kaja az ember gyomrában elkezd bomlani, erjedni. Úgyhogy ha lehet, akkor mozgás előtt 1 órával ne küldjünk le csirkepörköltet nokedlivel, kicsi müzliszelet mehet, de a nagy kajálásokat időzítsük máskorra.

Mármint én.

Meg miért nem szól senki, hogy ha 3 hetet akarok diétázni, és a suli, amit nem tudom, hogyan fogja ezt érinteni, 3 hét múlva kezdődik, akkor az esetleg kiaknázható véletlen, ráadásul nyerek 3 hetet, ráadásul nem rombolom le méginkább önmagamat? Úgyhogy ma bevásároltam, holnaptól 3-4 hét diéta, aztán mehet a menet.

Szeptember 5-től indul kettlebell az utca túloldalán, azt meglesem milyen. Anyagi korlátoktól függően heti 3 uszi is lesz suli előtt, meg egy lovaglás. Meg persze a futás. Tehát a reggeleim még suli előtt: hétfő és szerda úszás (plusz csütörtöktől vasárnapig valamikor még napközben), kedd és csütörtök kettlebell. Lovaglás kedd délután, futás hétfőn, csütörtökön és hétvégén. De ha minden marad a régiben a hétfői futás helyett tánc lesz...jajj, a mocskos anyagiak, ha beleférne, jóga is kéne...imádom, hogy elfoglalt leszek!

Enni megvan az alapdiétám, ezt a fogyózósat szigorúan tartom, de az izomépítősnél már próbálok kreatív konyhaművészetet is belevinni (és nem magamra robbantani a kávéfőzőt szokás szerint), aztán néhány általam kalóriaszegénynek vélt recepttel megörvendeztetni benneteket. Ma például jég+grapefruit húsa+hámozott citrom+bodzaszörp (ez nem túl diétás, de nélküle legalábbis fanyar volt a cucc)+turmixgép kombóból sült ki turmixolódott össze ismétlésre vágyó citronádé.

Ma felvettem a rajtszámainkat meg a pólókat meg a chipet a trióra...ha minden igaz készül majd szép Ladycamp felirat a hátára. Ha elkészül időben, vállalnak 3 darabot és dolgoznak technikai anyagra :D

Syreni
holnaptól diéta a trióig
ősztől kettlebell meg úszás
uuuu
istennő leszek
:D

Shanton
hát hajrá
sztem most is állat tested van
vagyis azóta már tuti vizilóra zabáltad magad
de az volt

Syreni
hát ezaz
bár a víziló is állat
:D

Shanton
:D

 A kajakos lányok nem túl nőiesek, ezért nem kovácskatit kaptatok pénteken, de majd most!

A 29 éves kajakos a világhírű magyar válogatott oszlopos tagja. A szegedi vb-n elért K-4 1000m hetedik helyével 4 olimpiai kvótát szereztek, de természetesen van már világbajnoki címe is K-2-ben. A SOTE sportmenedzser szakán levelező tagozatos, valamint a németjuhász fajtamentés arca. De még milyen arca...

Gondolkodtam. Megint. És abból sok jó általában nem szokott kisülni. Pláne nem hajnalban.

Eddig is tudtam, hogy az, ha nincs mit csinálnom, nem tesz jót. Na de hogy ennyire, az azért nagyon durva. Egyre rosszabb a kedvem, amitől kevesebb kedvem van megmozdulni, amitől egyre rosszabb a kedvem és lassan ott tartok, hogy Tarzan barátnőjeként kivetem magam az elsőről a szemközti fűzfára (vagy a lenti bokorba, még nem döntöttem el). Ez tarthatatlan, az egyszer biztos.

Aztán, van itt az a tény, amit eddig is tudtam, hogy ha odafigyelnék, akkor igen-igen jó nőt tudnék faragni magamból. Erre azonban szokás szerint nem én jöttem rá (vagyis döbbentem rá), de nem is ismerősök hívták fel rá a figyelmemet (mert azokra ugye nem hallgatok, meg nem hiszek nekik), hanem egy tegnapi, az Allison Stokke (aki ugye 10/10-es csaj nálam (is), pedig azt azért az én skálámon elég nehéz megkapni) bejegyzésre írt komment vágott tarkón úgy, hogy virtuálisan befejeltem a monitort:

Na, ez egy JÓ NŐ !!!

Ha megemelnéd a fehérje beviteledet, és csinálnál egész testes gyakorlatokat, akkor te is nézhetnél ki hasonlóan.

Az amerikai születésű rúdugró Allison Stokke 15 évesen nyerte az első Kalifornia állami bajnokságát. Többször sérült ugrás közben, és hiába döntött meg több korosztályos rekordot, elsősorban nem az eredményei miatt figyeltek fel rá, hanem az Internetes közösség kapta fel a külseje miatt. Jelenleg 22 éves, az egyetemi csapatban versenyez.

Nem könnyű. Mert itthon vagyok, egyedül, és unatkozom. És mit csinál a komfortevő, ha unatkozik? Eszik. Erre lelkiismeret-furdalása lesz, rossz kedve, és a rossz kedvre mi a gyógyír? Az evés. Persze tele hassal meg kinek van kedve megmozdulni, pláne átlag 4-5 óra alvások után...

csopitárs: nálam minden ok:)

csopitárs: csak már unok itthon lenni:)

Syreni: dettó

csopitárs: :)

csopitárs: kéne már pest

Syreni: nekem meg emberek magam köré

csopitárs: dettó

csopitárs: ...

csopitárs: komolyan, még a hülye órák is hiányoznak

Syreni: öregszem

Syreni: unom a nyarat

Syreni: így h nincs itt senki

Syreni: meg a pasim melózik

Syreni: kurvaunalmas

csopitárs: nemhinném h öregszel

csopitárs: énis unom

csopitárs: (vagy énis öregszem:D)

csopitárs: néha van 1-1 prg..de amúgy semmi..

Syreni: dettó

Syreni: úgyhogy itthon unatkozom

Hajnal van, én fáradt és hisztis.

Az elmúlt hetemet elvitte a Norbi-ápdét-sátán, és ha nem lenne elég, hogy még tegnap is össze-vissza ettem a fagyitortától kezdve a rántott gombáig mindent, sikerült edzés nélkül lesérülnöm.

Még Faddon ugye futás közben begörcsölt a hasizmom, ami olyan jól sikerült, hogy valószínűleg húzódás lett belőle. A húzódás eleve a kenegesse-pihentesse kategória, de a hasizmot még igazán nyújtani sem lehet anélkül, hogy az ember leterhelné cserébe a gerincét. Erre még rájön az, hogy tegnap elmentem masszőrhöz, ahol kiderült, hogy az összes izmom sikítva tiltakozik bárminemű terhelés ellen, de ami a legjobb, hogy megmasszíroztattam a hasamat. Nem kellett volna. Momentán a simogatás erősségű érintésre is szúró fájdalmat érzek, de igaz ami igaz, alaphelyzetben már nem fáj...

Próbáltam elkerülni ezt a focista dolgot, de semmi nem történik sport-hadszíntéren, csak spanyol Szuperkupa volt tegnap. Úgyhogy most jöjjön az a játékos, aki két általam utált klub között cserélt gazdát, őt magát mégis egyszerűen imádom.

Cesc 24 éves, spanyol (aww), jelenleg a Barcelona labdarúgója (mától, egész pontosan). Nevelőegyesülete 8 év után vásárolta vissza az Arsenaltól, ahol 2003 óta játszott. Mezszáma a nagy példakép, Guardiola 4-ese. A képeken gyakran alacsony játékosnak tűnik, pedig valójában 180 cm magas. 4 nyelven beszél, 5 évre írt alá a Barcelonához, és bár balkezes, a labdát jobbal bűvöli.

Először is köszönöm a szurkolást csütörtökre, sajnos az utolsó utáni pillanatban fogyott el az univerzum ereje irányunkban. Remélem a blog nem számít nyilatkozásnak, különben sokba fog kerülni nekem, de sebaj...

Valószínűleg sokan rájöttetek már, tesómmal a Széf című játékban kaptunk lehetőséget. A sztori röviden annyi, hogy a fináléig jutva elfogadtunk egy rossz választ. Az 5 kérdésből 2 kérdésben biztosak voltunk, hogy jó választ adtunk, 2 kérdést biztosan tudtunk, hogy elrontottunk...és természetesen az a bizonyos hátkitudja kérdés jött vissza 3.-nak a sorban. Rábeszéltük magunkat, rosszul tettük...és ugrott a 4.6 millió. Só a sebre, hogy azt a széfet nyitottuk volna, ahol a pénz van...adás ősszel, nem tudom, hogy szeretném-e látni.

Hát, ha így folytatom, akkor egy hét múlva újra állhatok neki a programnak...de sebaj.

Tegnap szülinapom volt parfétortával, kínai kajával, ma meg a hétvégi netmentes időszakomat szerveztem egész nap, úgyhogy nem ettem sokat, de inkább azt aztán szörnyen a futócipőm továbbra is gyártósor-szűzen lapul a táskámban. Terveztem kimenni a holnapi Margitszigetre szervezett közösségi futásra, hogy szétalázzak mindenkit felmérjem a terepet, de mivel este már indulunk le ahhoz a gigantikus pocsolyához az országtérkép balfelére, így majd legközelebb mutatom meg magam. Addigra 25 perc alá viszem az 5350 méteremet, ha beledöglök is.

Nos, valahogy csak eltelt ez a 70 nap. Azt terveztem, hogy nagy programzáró posztot írok, de aki figyelemmel követi a blogot, az úgyis mindent tud, aki meg nem...nos, neki úgyis hiába magyaráznám. Azért egy gyors tényszerű áttekintés belefér... 

Étrend és edzés

Május 31-én kezdtem a Bence által kitalált programot. Kaptam egy kalóriaszegény étrendet, ami mellé 2 futás és 2 kondi edzés volt előírva. A diétát 28 napig tartottam, majd átálltam egy fehérjedúsabb, izomépítő menüre, amit 2 hét után visszacseréltem az eredetire, mert még fogyni szerettem volna. Július 16-án a Balatonkerülésen aztán teljesen feladtam a diétámat, és azóta nem is tartom tulajdonképpen, csak arra figyeltem, hogy napi ötször, keveset egyek és jól. A kilókra rég nem figyelek, valószínűleg egy hónap diétával 57 környékére tudnék menni, majd hosszú szenvedéssel ott is tudnám tartani. De inkább jól  érzem magam 2 kilóval nehezebben, eszek amit megkívánok, és nagyobb események előtt koplalok egy kicsit :)

Egyetlen kondis edzésem sem volt. Júniusban futottam 44.5 km-t, valamint egyszer úsztam (1050 métert). Egy hétig, a program 3. hetében beteg voltam, ekkor semmit nem edzettem. Júliusban futottam 120 km-t, úsztam 24-et, 235-t bringáztam és 5 alkalommal tornáztam. Augusztusban 21 km futás, 3.25 km úszás és 52km bringa volt edzésjellegű mozgás (tegnap bringával mentem ide-oda a városban, de azt nem nevezném edzésnek). Tehát a program alatt összesen:

• Futás: 185.5 km
• Bringa: 287 km
• Úszás: 28.5 km
• Torna/erősítés: 5 alkalom

Végigcsináltam egy sprinttávú triatlonversenyt és 7 percről 5 percre redukáltam az ezreimet futáson. 30 km/h-s átlagot tudok menni bringával rövid távon, 200 km-en pedig megy a 28 körüli (szélárnyékban). Izomerő még nincs a lábamban, ezt hegymenetben és résztávedzéseken érzem.

Eredmények

Mit hozott nekem a program? Önismeretet, kitartást, valamennyi hitet önmagamban. Szexet, jót és sokat. Elismerő szavakat, egy rakás új ruhát (mivel a régiek leesnek rólam). A tudást, hogy meg tudom csinálni. Új célokat, régi célok felelevenedését. 

Mit vett el? Centiket és kilókat...ezzel fejezném ezt most be. Az élet megy tovább, a mai parfétortámat valahogy le kell dolgozni. Félmaraton, maraton, triatlonok, ki tudja... de legfőképp megtartani azt, ami van és a lelki felkészülésre ráfeküdni. Show must go on...

Eredmény - induló (eredeti cél):

Magasság: 175cm

Súly: 59kg - 68,3kg (58)

Mellbőség: 88cm - 94cm (amennyit lehet, hogy maradjon :D)

Kar: 24cm - 29cm (25)

Derékbőség: 64cm - 74cm (64)

Haskörfogat: 79cm - 87cm (75)

Csípő: 93cm - 104cm (94)

Comb: 55cm - 63cm (58)

Vége a régvárt és sokat reklámozott hétvégének. Elment ez a 2 nap úgy, mintha nem is lett volna, bár a testem minden izma emlékeztet rá minden apró mozdulatnál...

Péntek délután indultunk le Fadd-Domboriba, a program pedig a következő volt: pénteken ottalvás, szombat délelőttől verseny a kisebbeknek, nekünk rajt 16:15-kor. Vasárnap voltak a váltóversenyek, amiben nekem 7 km futás volt a reszortom.

Szombaton a délelőtt úgy ment el, hogy már alig volt hangom a szurkolástól. 15:30-kor álltunk neki tesómmal melegíteni, ami a 35 fokos tűző napsütésben a legkevésbé sem volt kellemes.

Izmos versenyzőlábak

Triatlon-lázban égek, úgyhogy nem volt kérdés, hogy valami nemzetközi szinten is elismert robotot triatlonistát hozok mára.

Alistair Brownlee 23 éves brit, sportpszichológiát hallgat a Leeds Egyetemen, már amikor nem nyeri halálra magát a triatlonversenyeken - az idei 8 versenyéből 7-et megnyert, többek között az EB-t is. Többek között szponzorálja az adidas és a Gatorade is. Kedvenc könyve a Harry Potter, filmje a gladiátor. 

Mivel Syreni fut, rohan és amúgy sem ér rá, ezért rám maradt a heti csaj, aki pedig nevezetesen Sofia Boutella.

Az 1982-ben, Algériában született táncosnő arca a Nike Dance reklámokból lehet ismerős. 5 éves korában kezdett el táncolni, majd '92-ben Franciaországba költöztek, ahol ritmikus sportgimnasztikába kezdett, s itt ismerkedett meg a hiphop-streetdance világával is.

2006-ban világbajnokságot nyertek csapatban, ezután lett a Nike reklámarca, háttértáncolt Rihanna és Madonna koncertjein is, most pedig ő lett a StreetDance2 egyik női főszereplője. 

Jaigen, képek.

Pedig az alvás fogyaszt. No mindegy.

Ma volt bringaedzés is, 10km kitekerés, 6*2km teljeserő, 10km hazatekerés. Felemás érzéseim vannak, mert technikailag és érzésileg jól ment, ellenben úgy kapkodtam a levegőt, mint egyszeri TBC-s a szaunában. Nem értem én ezt, mert se uszin se futin nincs baj a tüdőmmel. Ráadásul az egy dolog, hogy húdejól megy a tekerés, ha egyszer (erős túlzással) a tanyabájkos mamik is Mark Cavendishként suhannak el mellettem. A taktikám létjogosultsága (pláne a városnéző-kerékpározós rész) erősödni látszik, leszámítva, hogy nem futottam egy hete, úszni nem tudok, úgyhogy egyre jobban félek a szombattól (jesszus az már holnapután van, nem vagyok komplett)

A másik, hogy annak a bizonyos lónak egyelőre számomra csak két oldala van: vagy éheztetem magam, vagy pukkadásig-hasfeszülésig telezabálom. Ha valaki tudja, hogyan adjak plusz egy dimenziót a képzeletbeli paripámhoz, hogy ne csak oldala, hanem megülhető közepe is legyen, azt megköszönném. Tartok az augusztus 8-i méréstől, de őszintén szólva próbálok kibújni a nyomás alól. Senkinek nem hiányzik, hogy újra bekattanjak, de nekem biztosan nem. A testképzavaromat felismertem, (talán, nagyjából) kiismertem, a nehezén túl vagyok, nem szeretnék visszacsúszni a komfortevés és önmarcangolás ördögi körébe, ahonnan jövök. (ehhez kéne a ló közepe, ugyebár)